Sivatag

(refrén)
A sivatag hol kihalok, mind az egész lelkemé
A saját kérdéseim benne a félelem és reszketés
Más nem jár rég az agyamban mint élelem és szenvedés
Talán egy földöntúli csoda kissé felélesztené

Az agyam magát terheli, önkéntelenül járok
Régről elhunyt vakreményeket karjaim közé zárok
A kiút régen egy fény volt de mára egy sötét árok
Azt hittem hogy egyszer majd régi önmagam fölé állok
Mégis csak reszketek és azt érzem hogy mindig fázok
Egy érintés kellene miközben gyötörnek a rémálmok
A tűzben lassan szétmállok, magamba csak egy kést várok
Egy leszúrt élőhulla ki valamiért még téblábol
A fal aminél azt mondják hogy imádkozz az úrnál
És a fal amire minden ember faszságokat fújt már
Semmirekellő vagyok, tudom a szemem kiszúrnád
De én sem várok magamtól többet csak halotti urnát
Semmibe veszem magam, de látom hogy ők is unnak
De az csak érthetetlen hogy mégis szembe hazudnak
Mikor azt hittem már kint vagyok ezek mind visszahúznak
Megkövezés helyett sziklatömegekkel porrá zúznak

(refrén)
Ez a sivatag hol kihalok, mind az egész lelkemé
A saját kérdéseim benne a félelem és reszketés
Más nem jár rég az agyamban mint élelem és szenvedés
Talán egy földöntúli csoda kissé felélesztené

Ehelyett csak emésztődik majd visszaöklendezik
A gyűlölet és a halálvágy egymással ölelkezik
Az újszülöttet hogy lélegezni tudjon fölemelik
Majd lenyomják és megfojtják amikor megöregedik
A fájdalom felgyülemlett, az öröm elhalványult
A vérző megnyílt sebek tetejére a hamu ráhullt
A paranoia miatt az idegjel jobban száguld
De nem bírta ezt a test és a hajszolástól elájult
Lehullik a lepel, délibábok csalogatnak
Ahelyett hogy felébresztenének ahogy arcon csapnak
Elhitetik azt hogy jó helyen vagyunk, jó felé megyünk
Majd tudatunknál rájövünk lassan hordalék leszünk
Hátat fordítva mindennek, így a hiénák szétszednek
Okot adva, és mégis okát fosztva az életnek
A táj ahol a dögevő a szárazságból felébred
És ahol nem vár minket más egyedül csak az enyészet

(refrén)
A sivatag hol kihalok, mind az egész lelkemé
A saját kérdéseim benne a félelem és reszketés
Más nem jár rég az agyamban mint élelem és szenvedés
Talán egy földöntúli csoda kissé felélesztené