Körforgás

Poloskák az ablakból
Telített minden úgy mint csak az üres szavakból
Érzem hogy rothadok ahogy a vonat zakatol
A lelkem lefoszlott, elfújta a szél valahol
Nincs vége a síneknek az úton
A félelem körbemegy, füstömet fújom
Senkit nem érdekel rég, ugyanazt fújom
Húzd le magadat azért hogy az éned kialakuljon

Folyik a beton a délibáb miatt napközbe
A karom szegelem bele lassan az alföldbe
Akarom mondani, de beütött a holdtölte
Azért hogy végzetet hozzon erre a zord földre

Akarom mondani, de beütött a holdtölte
Azért hogy végzetet hozzon erre a zord földre

Azzal a vérrel mosom magam a trébe
A pestist ami közeletekbe érve elérne
A végső strigula mit mindenki cserélne
Majd a némulást követve azt hiányolva beszélne
Az érdemem semmi, csak véletlen, ennyi
Többet szenvedek ezért, hogy magasba tudjam emelni
Mi felragad fel a falra. De mennyivel fizethetjük meg
Azokat kik tartják nekünk a megbecsülésünket?
A válasz: ez egy temetés az álmoknak
Hiszen azt tudom rég itt a dolgok nem változnak
Az alagsorba apáca ostorral ápolgat
A szolga így hátralévő időddel számolgat
Több felelősségtudat szorult, belém mint másokba
A korcs az akit nem látsz ahogy magját rászórja
Erre a földre, mi betelítődött pöce
De nem elég ahhoz hogy a körforgást ezzel megtőrje

Ez egy temetés az álmoknak
Hiszen azt tudom rég itt a dolgok nem változnak
Az alagsorba apáca ostorral ápolgat
A szolga így hátralévő időddel számolgat