Buscemi

Nem Camp Lo, hogy jöjjön a Luchini
A börtönömtől menekülök mint Houdini
A fogamat mint pengét a méreg úgy feni
Visszataszító alak mint Buscemi

Úgy mint Buscemi, magamat túltenni
A lényege az egésznek nem lenne csak ennyi
Nem ismer engem senki és nem lehet mit tenni
87-es Ciera kell nem egy rohadt Bentley
Kibérelünk egy szobát, hozzuk a halál sorát
Ha rózsaszín az öltönyöm csak játszom az ostobát
Amiután kihúztam a kígyók méreg fogát
Beleszúrom a nyelvembe majd elvágom a torkát

Köszönöm hogy szóltál de nem érsz vele szart sem
A patkányoknak a fejét így a víz alatt tartsd lent
Az egyedüli dolog ami téged ezzel majd ment
Feltör mindekihez a szar ami így fullaszt fent
Ezzel együtt bazmeg a képed, a fasznak ígértek?
Rátok baszok abban, amihez alig értek
Nyűg amit csak az elbaszott álmotok éltet
Ha meghal végül elméje, azzal veletek végez
Rohadt sírásó, rohadt sírásó
A szemem betikkel az elhaló sírástól
Hányingert kaptam a mostani iránytól
Hidd el hogy én felém senki sem viháncol
Véget vetek. A játékotoknak ezzel bevégeztett
Elértétek hogy idegileg készen legyek, így elvérezzetek
Hiszen minden rohadt árulót ma széjjel szedek

Nem Camp Lo, hogy jöjjön a Luchini
A börtönömtől menekülök mint Houdini
A fogamat mint pengét a méreg úgy feni
Visszataszító alak mint Buscemi

Úgy mint Buscemi, magamat túltenni
A lényege az egésznek nem lenne csak ennyi
Nem ismer engem senki, így el lehet feledni
Hogyha közszájon forog, kutyák közé vetni
A halál tollával megírva a sorsát
Epigrammaként verze lezáró sorát
Kihúztam, mint aki jól végezte dolgát
A tollammal szúrtam át végül a torkát

Az oltalmam eltűnt, leszarom az oltárt
Mint végső menedék már talonba voltál
A tömeges tetemet halomba szórják
A középszerűek a szaromat oltják
Nem hagylak aludni, nem hagylak majd élni
Érezd az érzést: a pokolban égni
A benzinszag meghányat miközbe szédít
Nem lehet hogy fellázad miközbe békít
A ködlámpa fényén az eső áthullik
A kezedet fogom, a tető ránkhullik
A szeretet egy ócska szar ami pusztít
És elvakult feladatokra felbuzdít
Én soha nem láttam, és nem is tervezek
Mint egy fát mit régóta rágnak a termeszek
A mélybe ledőlök odalent elveszek
De velem jöttök mielőtt megdermedek

Én soha nem láttam, és nem is tervezek
Mint egy fát mit régóta rágnak a termeszek
A mélybe ledőlök odalent elveszek
De velem jöttök mielőtt megdermedek

Úgy mint Buscemi