Hideg

Egy mocsok a létem
Eldől a kártyavár amit elértem
4 albumnyi zene de alig zenéltem
A falon a festék amit elmeséltem
Mit ad az isten hogy-hogy nem elvtársak
Mennyibe tellett hogy a régit felváltsam
Pont annyiba miért a megváltást vártam
Már nem várom azt hogy a napfényt meglássam

Eltemet a kényszer, elmondtam már elégszer
Attól hogy még jobb vagyok nem jövök jó zenékkel
Inkább lennék tucat mint egy hülye pszichopata
Ki a kussolásban az elbaszott rímet írogatja
A népet riogatja az elbaszott üzenettel
Nyitott látókörűeknek észszerűtlen ember
Inkább szenvedek és várom hogy megöl a hiányom
Elkerülhetetlen mélypont a kényszerített irányom
Az éjszaka észlel, a sötét lassan ér el
A ködlámpa a fákat bevilágítja éjjel
Befagyaszt ami voltam, és ezután nem leszek
És apró tűket szurkálnak belém a hideg kezek
A rendeltetésem elől álmodva igyekezek
Vagy a közérzetemnek állapotáról hitegetek
A vérfarkas a szélben nem készül fel a harcra
Csak elhúz önmagával, eltéve rossz napokra

Baszd meg az álmodat baszd meg a pénzt
A szenvedtetésetek csak felemészt
Kit érdekel az hogy én mit szeretnék
Végül az alvilág seggébe temetnék
Kívánnám hogy minden rosszat felednék
De nélküle viszont nem létezhetnék
A zene az élet, lófasz az egész
A legnagyobb vágyad az hogy hazamész
A saját otthonodból, eltűnt koroknak
A szavából táplálok én vakreményt
Látom mi kínoz, de hiába nincs kiút
Ezért mellette köpöm a nevét
A szar amit főztél, és arról győzködtél
Hogy ehető anyag, azt teszem eléd
És azzal a faszommal amivel majmokat
Basztam erőszakkal verem beléd