Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
Luke Benz
A legérzékenyebb, legmélyebb dal a lemezen. Lényegében egy belső vívódásokkal teli történet, egy komolytalan vonzalom átalakulása szenvedélyes érzelemmé; miszerint ezt a távoli románcot minél felszínesebben akarjuk kezelni, annál mélyebbre zuhanunk benne.
A bevezetőben hallható parázsló, inhaláló ha...
[Verse 1]
Mennyi lehetett? Egy a végtelenhez?
Hogy a sors éppen ekképpen kedvez
Hogy egy ártatlan vakrandiból ez lesz
Meg hogy a távolból is ég majd a "nekem te kellesz"
Mert visszaadtad amit a legtöbb ember elveszt
Előbb-utóbb, hogyha túl sokat tervez:
A meglepetés erejét, hogy egy este már nem elég
És ha csak nézek magam elé ez a vonat elmegy
Tudod én nem szerelmet kerestem ott nyáron
Mégis azon kaptam magam
Hogy az első után már a másodikat várom
Hamar túl láttam a zárkózott lányon
Akinek mutattad magad, talán féltél
Hogy egyszer valahol ez az út is megszakad, mint a többi
És megy vele a szívedből egy darab
De kikötni nem tudod, én maradok, csak ne hagyj könyörögni
[Chorus]
Mosolyogj a Hold tükrére, hogy lássam
Ha távol is vagyok, ragyog az arcod
Mert te is hiszel a csodákban
Mondd te is hiszed, hogy a társam lehetnél
Az örömben, a gyászban
A harcban, az ágyban
Egyszer nálad, egyszer nálam
Mint két ellentétes pólus összeforrva lágyan
Egy tökéletlen metaforában
[Verse 2]
Emlekszém pár nappal a part után Pesten
Párnák közt beléd szerettem
Olyan kevés terem az igaziból
Most talán velem szembem áll
Akkor ott még nem tudtam
Hogy te vagy-e a nekem szánt egy szem
Vagy csak a következő exem
Igazából azt sem tudtam ki mellett fekszem
Egy igennek súlya van, de mire feltettem
A kérdést magamnak már a lényedbe vesztem
Tudod én nem szerelmet kerestem ott nyáron
Mégis azon kaptam magam
Hogy a búcsúzás után már a hívásodat várom
A lojalitás volt az aduászom, és mikor magunk látom
A jövőben 10 év múlva
Talán úgy gondolunk erre mint egy szakító próba
Amin együtt fulladtunk bele rosszba meg jóba
De mindig felemelt a szenvedély tengerének sója, babám…
[Chorus]
Mosolyogj a Hold tükrére, hogy lássam
Ha távol is vagyok, ragyog az arcod
Mert te is hiszel a csodákban
Mondd te is hiszed, hogy a társam lehetnél
Az örömben, a gyászban
A harcban, az ágyban
Egyszer nálad, egyszer nálam
Mint két ellentétes pólus összeforrva lágyan
Egy tökéletlen metaforában
[Verse 3]
Ősszel azt kérdezted „Ugye milyen szép így az elején?”
Őszintén, mért ne lehetne örökké ilyen
Ha csak te meg én vagyunk a képben
És nem elég egymásból soha sem
Folyton ostromoljuk a tetejét
Mint Bonnie és Clyde
Mikor elmentél egy doboz meg egy boríték várt
50 dolog amit szeretsz bennem 50 napon át
Apró cetlik összekötözve, hogy enyhítsd a hiányt - baszki..
Tudod én szerelmet találtam ott nyáron
És mindig azon kapom magam
Hogy ez a fejezet tart de már a következőt várom
Elnyertem a szívedet vígaszágon
Azóta is lassú kínhalálom ez az édes méreg
Ahogy inhalálom az illatod nem hagyja, hogy észhez térjek
De ne félj mert életfogytig érted lélegzem, szóval kérlek..
[Chorus]
Mosolyogj a Hold tükrére, hogy lássam
Ha távol is vagyok, ragyog az arcod
Mert te is hiszel a csodákban
Mondd te is hiszed, hogy a társam lehetnél
Az örömben, a gyászban
A harcban, az ágyban
Egyszer nálad, egyszer nálam
Mint két ellentétes pólus összeforrva lágyan
Egy tökéletlen metaforában
Szerenád was written by Luke Benz.
Szerenád was produced by DopeBoyzMuzic.