Ösztön

[Chorus]
Lassan szívom a füstöt és dőlök jobbra-balra
Albérlő lett ma bennem az ördög
Azon tűnődöm vajon léteznek-e hősök
Vagy az ösztön vezérel amíg te le nem győzöd
Mert az aranyközépút hamar szerteszakad
Ha a talaj elég laza es benne ragad
Aki nem hazafele tart mire le megy a nap
De hatás alatt a folytatás már meg se marad

[Verse 1]
Dorothy vagyok a sárga úton általában
De néha sárba húzom a kormányt
És a sárga földig hajtom a gázt
Itt a csúcsok ormán fütyüli a dalomat a menetszél
A por bánt, látom a mélyben a likőr medencét
A kelepcéd Pandora szelencéjeként szól rám
„Hé, tedd meg a szerencséd”
Ugord át a portált, ahol bukott angyalok ülik körbe a tortát
Ahol tort ül a szabadságnak hazudott
Ópium füstös szabadosság
Kényszeres táncot járok
Ahogy a hideg talpam mardossák a lángok
De hozzád löknek, hozzád vágyom
Így könnyebb, szolgájaként az ösztönöknek
Mennyire vagy önhitt, ha azt hiszed önmagamtól megmenthetsz?
Talán elfelejtettem mondani, de már rég elhagytuk Kansast
Ja és van még egy baj, megfejthetsz
De honnan tudod, hogy akit látsz én vagyok?
Akut probléma, hogy ismeretlenek közt élünk
Úgy kívánunk szép napot, hogy nem is érdekel a válasz
Ne fárassz, a kézfogásod száraz, se lázad, se vérnyomásod
Átlag lelkinyomorék, s a vég hogy’ ágyaz meg nektek?
A vékony jégen állva, lepaktálsz a kénköves patával
De van már jobb ajánlat, vagy az út egy irányba vezet
Akkor is ha makacsul mondasz neki nemet, behúz, minden hiába...

[Chorus]
Lassan szívom a füstöt és dőlök jobbra-balra
Albérlő lett ma bennem az ördög
Azon tűnődöm vajon léteznek-e hősök
Vagy az ösztön vezérel amíg te le nem győzöd
Mert az aranyközépút hamar szerteszakad
Ha a talaj elég laza es benne ragad
Aki nem hazafele tart mire le megy a nap
De hatás alatt a folytatás már meg se marad

[Verse 2]
A bádogember nem boldog
Ingerszegény lelkeket loptok meg ingyen
A folytonosság elvét tekintem legfontosabb törvénynek
A ’mindenható’ elmehet a picsába
Attól senki sem áll fölöttem
Hogy örökre kárhozatra ítélne amiért nem engeldelmeskedem
-Nem azért jöttem-
Tapogatsz a ködben, de hatalom nélküli mágus a felettes éned
A smaragdvárosi árgus erkölcscsősz madárijesztők eszetlen gépek
És lehet hogy az éjjeli léttel veszíthetek pár évet
De volt már előttem egy Lukács
Aki meg mondta „az élet a legjobb méreg”
Gyáva oroszlán minden rossz fiú, minden rossz lány
Akinek keserű emlékfoszlányok a spontán percek
Marják a lelked mikor eléred az alját
Hiába köszönsz előre nem hallják
Röhög rajtad a sors, de elfelejti a markát
Eltévedt bal lábon zuhansz át
És már nincs hátra egy kartáv sem a földig
De még basznád neki: élj gyorsan, halj meg korán
Az irigyek ezt üvöltik, magyarán a nyelvük öltik rád
De te vedd fel a kesztyűt, öld kit látsz
Ahogy a menetszél felsüvölt vigyázz
Sarokba szorított állatként tett hűbéresküd köt gigász…

[Chorus]
Lassan szívom a füstöt és dőlök jobbra-balra
Albérlő lett ma bennem az ördög
Azon tűnődöm vajon léteznek-e hősök
Vagy az ösztön vezérel amíg te le nem győzöd
Mert az aranyközépút hamar szerteszakad
Ha a talaj elég laza es benne ragad
Aki nem hazafele tart mire le megy a nap
De hatás alatt a folytatás már meg se marad