Papírkorona

[Verse 1]
Nem lettem tűzoltó, katona, vagy vadakat terelő juhász
Senki maradtam, akinek mindig azt súgták a madarak
Hogy amit a pénz mond az ukáz
Hogy vékony a bukás és győzelem közti táv
Egy rossz döntés és már a szemközti sávban megy a rögtönzés Ahogy a szög kitámad a zsákból, ahogy mindent önhibádnak látsz
Hol ért utol a csinovnyik halála?
Talán félúton a hipokrita szabályba veszve
Hogy a titkok mind magányra ítélnek
Így kit kérhetsz meg, hogy a kezed ne eressze
Ha inkognitód meginogni találna
Persze lehet a legjobb is bele tipor majd a sárba…
De te csak vedd körbe magad
Mert a rajongóid nem lesznek mindig veled
És talán a kemény mag marad
A meghasadt idővonalon nem tudom ezt hol felejtettem el én
Csak azt tudom, hogy mikor a jósors morzsákat ejtett el
Azt a szerencse tette elém, hogy a legjobbat hozzam ki belőle
Másképp szimplán betörne ez a szinuszgörbe
Pedig Góliáttal szemben kap igazán emberfeletti erőre
Az aki a magasból törpe
Törj be a történeteddel a történelembe örökre
Ha kell ordítsd hörögve…

[Chorus]
Egyszer volt, hol nem volt
Nem volt semmink csak bolondos nappali álmok
Hogy lottón elvisszük a jackpotot
Bejárjuk a világot, úgy élünk mint a királyok
Ott a járdaszegélyen ülve
Minden gyerekes hóbort valósnak látszott
Aztán csendben a zsebünkbe tettük a kezünk
És tudtuk, hogy a képzeletünk játszott velünk
Mi lesütött szemmel járunk és kelünk
És félve nézünk fel az égre
Mert ha az ég leszakad
És csak a szivárvány vége marad
Olyankor hova a fenébe nézel fel?
De ne félj majd egy üveg golyón át
Megszépül az emlék, ahogy a betonon komoran
Az esőben olvadozva veszít formát
A szelvényekből formált papírkorona

[Verse 2]
Mert azt nevelték belénk végig
Hogy a haladást nem a közösnevezőre hozásban
Hanem felfele mutató nyilakban mérik
És mindig némi irónia nyilal a világba
Mikor egy kísérleti egér kirágja az acél kéglit
Már hiába próbáljátok befoltozni a ketrecet
Ahogy mesélik vajat köpül majd a varangy és kikecmereg
De csoda, hogy a vadhajtásban
A menetszelen nevelkedett vadhajtások már mások
És valahogy röntgenszemmel látnak át a rendszeren
Persze nem, nekem nem dolgom
Hogy rendet tegyek a fejetekben mikor a szar eláraszt
De érdekes hova izolálódott a kultúra
Ha fiatalok hozzám hasonló senkiktől várnak morális támaszt…
Pedig ez totál kifáraszt
Mert a véleményem végeredményben csak az enyém
Senki nem kért meg, hogy „Benz, formálj vitákat”
Az hogy ezen az ösvényen haladok
Valahogy belém van itatva
Mert a sok Hakapeszi Maki mellett
Kell egy munkásosztálybeli magyar Makaveli
Aki vitatja, hogy az meríti ki a mai napig ezt a szart
Hogy Esztergomot explanáljuk Chiraq-nak
Szóval sirasd csak a régi időket vagy élj épp a divatnak
Én az alapján ítéllek majd meg ha kell
Hogy hány változást inspiráltál
Mert ennek a szimatnak köszönhetem a legtöbbet
És köz lett a hely, de nem felejtem el a gyökereket
Megtömtek munícióval, a jövő fele közeledve
Te is törj be a történeteddel a történelembe örökre
Ha kell ordítsd hörögve…

[Chorus]
Egyszer volt, hol nem volt
Nem volt semmink csak bolondos nappali álmok
Hogy lottón elvisszük a jackpotot
Bejárjuk a világot, úgy élünk mint a királyok
Ott a járdaszegélyen ülve
Minden gyerekes hóbort valósnak látszott
Aztán csendben a zsebünkbe tettük a kezünk
És tudtuk, hogy a képzeletünk játszott velünk
Mi lesütött szemmel járunk és kelünk
És félve nézünk fel az égre
Mert ha az ég leszakad
És csak a szivárvány vége marad
Olyankor hova a fenébe nézel fel?
De ne félj majd egy üveggolyón át
Megszépül az emlék, ahogy a betonon komoran
Az esőben olvadozva veszít formát
A szelvényekből formált papírkorona