Nagyobb mint én

[Chorus]
Melyik a helyes irány?
Merre fordulj, ha elvesztél?
Mikor az útvesztő visszahúz
Mert nem vagy úr a félelmeid tengerén
Jobb a mély ismeretlen mentes egyenletén
Tudod, ha kijutsz minden új lesz
És már háborúztam éppen eleget
Érzem, hogy lépnem kell, de ez nagyobb, mint én

[Verse 1]
Tudod ez fura, mert sosem voltam igazán a helyzet ura
Inkább egy alkura kész figura ki reguláknak él
Csak sodródik és csontját töri az ár zuga
De a végén összeforr és túlnő a kibaszott CD-n
Kösz, de jobb, ha egyedül csinálom - én
Én voltam egyedül az elején
És ma is egy dallamra táncolok az elmém pengéjének élén
Talán pont ez a baj, hogy lezavart körként tekintek az emberekre
Most ne zavard, könnyért gerincet keres a remete
De hamar önként legyint, mert bolondok közt soha nem akart király lenni
Megváltozott a világ ennyi…
És felismertem a legnagyobb hibám
Hogy nem elégít ki a sarokban kuporogva csendben a csipám enni
Nem, én impulzusokat akarok
Pulzáló artériát a bull's eye-t hiába takarod
A túlzások világában fél lábbal a túlvilágból is szavalok
Míg el nem szakítja a gabalyodott szalagot a magnó
B-oldal - remény rabló agenda vérfolttal
Felénk abból lesz ember, aki fél fogra
Elég magból vet, koplal és nevel ki erényt
Mert ekként nem figyelek, hányszor nevetsz ki
Megtanultam, hogy nem szégyen keresve elesni
Inkább ez legyek, mint aki másokra ereszti a haragját
Mint fekete levest egy vedernyi fájdalmas tagadást
Ami arra készteti, hogy fél deci jelentse neki a szabadulást
És mára kényszer azt sem élvezi a kérdés, hogy szédült iránytűvel
Vajon könnyebben érsz-e ki?

[Chorus]
Melyik a helyes irány?
Merre fordulj, ha elvesztél?
Mikor az útvesztő visszahúz
Mert nem vagy úr a félelmeid tengerén
Jobb a mély ismeretlen mentes egyenletén
Tudod, ha kijutsz minden új lesz
És már háborúztam éppen eleget
Érzem, hogy lépnem kell, de ez nagyobb, mint én

[Verse 2]
De ki az az “én”?
A létra alján álló rangidős, identitás nélküli klasszikus antihős
Akinek kevés volt, hogy max fritőz mellett állva
Egy értékes életet elidőzzön
Hogy kárba vesszen a toll most már, ha bele van mártva a tintába
És ki tudja talán így csitul majd a nesz, ami kitúrt
Az agy átadja a drága kontrollt
Elsimul a talány, tudod szar ám
A sóvárgás falán sóbálványként élni
Hét évnyi szerencsétlenség
Ott voltam az egészet végignéztem
Hétszentség, hogy nem kérnek szerepcserét
De a leckét megtanultam, neked nem volt elég negyvenhét év sem
2013 én léptem, vissza sem néztem
Kellett egy tiszta sor, tiszta lap
Tisztult a mérgem, de tisztelet?
Pikkelek rád, mert a klikkeddel pikolók mellett drámáztál
Megtart-e a trikolor trikód a víz felett
Mikor Tritonnak hittelek, aki az ár ura
Nem leszek lármázó kisgyerek
Áh, fura, de valahol megértelek
Talán mert én sem vagyok a hullamtánc ura
Csupán eljátszom, lábujjhegyen lépkedek a recsegő deszkákon
Mert talán felszállok, ha elég széles fesztávon tartom a karjaim
Másképp mért látnak mások piedesztálon?
Pardon? Mert ezt várom?
Menj már, csak egy lábnyom leszek
Akármit is hozok vagy teszek
De neked ez nem ok, miért dugod homokba a fejed
Inkább töröld meg a szemed és emeld magasba megtört tekinteted

[Chorus]
Melyik a helyes irány?
Merre fordulj, ha elvesztél?
Mikor az útvesztő visszahúz
Mert nem vagy úr a félelmeid tengerén
Jobb a mély ismeretlen mentes egyenletén
Tudod, ha kijutsz minden új lesz
És már Háborúztam éppen eleget
Érzem, hogy lépnem kell, de ez nagyobb, mint én
Érzem, hogy lépnem kell, de ez nagyobb, mint én
Érzem, hogy lépnem kell, de ez nagyobb, mint én
Érzem, hogy lépnem kell, de ez nagyobb, mint én