Házmesterország

A telefon hívás közben érdekesen sípol
Tudatomon kívül túl sokat számláztak havidíjból
A szomszéd söpröget, nagy elánnal integet
Nincs rossz szándéka, ezen szavakkal hiteget
A szabadság elvész pénzügyi okra hivatkozva
Az este után amikor pár ember tiltakozna
Mintha, semmi nem történt volna, mindenki törvényszolga
És a dioxinnal mérgezett étel fölé hajol majd
A neonfény pocsolyába csillan a sugárúton
A sötétben sietve az árnyékok után kúszom
Valaki követ, mit nem érzek nagy örömnek
Dohánytól rekedt hanggal egy újság mögött köhögnek
Az élet az országban Örkény novellává vált
Egy olyan hatalom képes tartani az uralmát
Kiknek kilóg a sörhas és a kifordított nadrágzseb
És ami kezükbe kerül az arany helyett szarrá megy

A szavam mi megmaradt de elbagatellizálják
Az igazságot egy sikátorban épp felcsinálják
Kéz mossa a kezet, szétrontja a szemet
Ott hagytam a reményt hol kapod a fizetésedet
Vigaszdíjak a nyomorban: propaganda szövegek
Fiatal demokraták kik befarsult öregek
Visszavágyik a Kádár-rendszerre a sok idióta
Hiszen egyhez ért a szovjet: az a Stockholm szindróma

Senkiben nem bízok, magam mögé nézve járok
Mert ezen földön mindenki elad, mindenki álnok
Véletlen sem kiáltok, a gondolatra vigyázok
Mert tudom hogy nektek örökké másokról jár a szátok...
Senkiben nem bízok, magam mögé nézve járok
Mert ezen földön mindenki elad, mindenki álnok
Véletlen sem kiáltok, a gondolatra vigyázok
Mert tudom hogy nektek örökké másokról jár a szátok...

Dohos lépcsőházak, minden gerinc csak egy replika
2 évtized amire megjön a nyugati technika
Hisz államosítani kell, tudni kell mindent mindig
Aztán az állami titkot egy Ladából felfeszítik
Megmondtam a jövőt, azt mondták hogy nyugodjak meg
Én sem akartam magamnak hinni, végül igazam lett
Forog a gépezet, a működés senkit nem érint
Egészen addig amíg a fejed felett már fedél nincs
Az öreg lázadók kormányablakba integrálva
A képviselőd mondja azt neked hogy élj a mába
Meg lesz egyhamar az okod így majd a paranoiára
A nyálad ne kend a kopaszodó pártelnök hajára
Lehet kevesebb a sár rád, de akkor is garantált
Az éhező hiénák a bűnbakokat felfalhatják
Közben a kormánytól pénzelt dallamot hallgatják
Várva a légkört, az embereket akaszthassák

Folytonos tisztogatás, senkiben sincs bizalom
Nincsen már verseny, a befolyás kell a piacon
Árulók és besúgók, meg véleménytilalom
Majd hazafias őrjöngés végül az utóbbiakon
Önpusztító népnek azt mondod, maguknak ártanak
A hozzáállásukkal a mélybe lerántanak
Hogy mondanád ezeknek végre valahára váltsanak
Egy olyan földön ahol mindig csak egy lemezt játszanak?