Értéktelen létezés

Lyukas garasokra fokozzuk le fillérünket
Szájba adott szavakkal másokat ítélünk meg
Arra késztetnek mi magunk pusztítsuk békességünket
Hiszen soha nem volt értéke itt a létezésünknek
Áltatnak hogy megóvják majd a fáradt lelkünket
A valóság hogy átvernek, kihasználnak bennünket
A hely hol nem dobnak el megmaradt képzelgésünknek
Hiszen soha nem volt értéke itt a létezésünknek

Gúnyos irónia és passzív ellenállás
Képezi a nélkülöző nép fáradt identitását
Csak akkor csiholjuk fel az empátiánk szikráját
Ha az ügy most terjeng épp a közösségi médián át
Nincs semmim, annyit érek, ezt akarják lenyeltetni
Te hitvány, hatszor több idő gerinccel pénzt keresni
A partravetett oktatásnak hála csórón veszek meg
Így megmaradunk továbbra is szakmunkás nemzetnek
A technikai szint és az infrastruktúra rettenet
Fújunk a szomszédokra, de nálunk mind jóval fejlettebb
Nem fektetünk a jövőbe, a cél sötétben tartás
Terelésképpen találjunk válasznak ki egy mantrát
Bűnbak a börtönviselt, azért tolvaj mert éhezik
A visszailleszkedést nem segítik, de megbélyegzik
Ha találna is munkát, a múltját mindig besúgják
A hajléktalan létért is lassan börtönbe dugják
Közben bennfentes rokon miatt szabadon védekezhet
A lúgos orvos ki egy nőt örök életre sebzett
Addig örli fel a közegünk így az összes esetlent
Hogy nem kűzd tovább, hisz tudja úgy is belegebedne
Megszokássá vált mások ízléstelen kihasználása
Bőrünkön éreztetik: kihalt az igazság mára
Úgyhogy elmegyek koszorúzni azon énemnek sírját
Amit így fokozatosan a magad fajták kinyírták

Lyukas garasokra fokozzuk le fillérünket
Szájba adott szavakkal másokat ítélünk meg
Arra késztetnek mi magunk pusztítsuk békességünket
Hiszen soha nem volt értéke itt a létezésünknek
Áltatnak hogy megóvják majd a fáradt lelkünket
A valóság hogy átvernek, kihasználnak bennünket
A hely hol nem dobnak el megmaradt képzelgésünknek
Hiszen soha nem volt értéke itt a létezésünknek

Ne felejtsd öntudatlanul az orvosnak hálálni
Hogy a sürgősségin nem túlzás 12 órát várni
Ha műtenének, mindenképp hozzál magaddal fáslit
Kérdem mi az ott a röntgenen "az csak mészfolt nem számít"
A gyerek 2 hónapig a harmadikra felsántít
A vizitnél mondják, köszvény: na meg hát eltört a láb itt
De harmadjára derült ki, hogy féligazságot állít
Így jártál öcsém, ezzel már nem lehet tenni mást itt
Nem segít az állami törődést elfelejteni
Mikor nagymamám kórterméből a denevért kergetem ki
De más nyugdíjas hiába látja ezt önmagán eleve
A kormányfő így is fontosabb mint a saját gyereke
Hát távozunk, az idegtől mondván vissza se nézünk
Nyomjuk a munkát úgy is hogy nem ez a végzettségünk
Az alsó szinten itt sem ér sokat a véleményünk
Ugyanazzal a melóval itt különb életet élünk
Mint otthon. De a depresszív gondolat sosem szűnt meg
A mézesmadzag elhúzásával jár az a tünet
Hogy feleszmélsz arra hogyan éltél ahol felnőttél
És tudatosul később ha otthonról már eljöttél
Nem jó mindenre a pénz, a honvágyat átéled azzal
Végül idegen maradsz de hidd el ráébredsz hamar
Bár kilógsz a sorból de szívesen otthon sem látnak
Az ördög köszönt, kit úgy tudtál rég elzártad

Lyukas garasokra fokozzuk le fillérünket
Szájba adott szavakkal másokat ítélünk meg
Arra késztetnek mi magunk pusztítsuk békességünket
Hiszen soha nem volt értéke itt a létezésünknek
Áltatnak hogy megóvják majd a fáradt lelkünket
A valóság hogy átvernek, kihasználnak bennünket
A hely hol nem dobnak el megmaradt képzelgésünknek
Hiszen soha nem volt értéke itt a létezésünknek