Füstjelek

Gyújtom a blázt, ez egy blues ami téged lefelé húz
Én úgy vágom ezt a műfajt hogy te csak szeretnéd úgy
A mondanivaló nem csak az ereklyéken múlik
De attól a kincset keresni kell mert nem eléd hullik
Aki csak hasznot húzott a szarból az alakít
De a hátizsákomtól még egy divat sem szabadít meg
A víznek a folyása sem ugyanúgy halad itt
Aki velünk ide kárhozik örökké szarakszik
Pár ezer órát belefektettünk ebbe a sorsba
És beleposhadunk lassan a mindennapi melóba
A cukormáz lassan olvad, az apró betűket olvasd
Ha ismered sincs egyáltalán jogod, hogy leszóljad
Lehet hogy kevesünk van, de nem piszkítjuk hogy égjen
Ha felgyullad a láng akkor sem takarjuk, had éljen
A reményt szipolyozzák el mindig ami van éppen
Ezért járunk élőhalottként szinte aligha ébren
A létem kételyével szemben állok a világgal
Naponta szembenézek a kilátástalansággal
Hiába versenyeznék a hibáim hatalmával
És hiába imádkoznék hogy imáim hallgatnák majd

Az égen, a füstcsíkot nézem, szemem zárom
Az éltem feltérképezetlen láp, de bejárom
Mielőtt lehullnának a csomók, mindet levágom
Mély lélegzetet veszek ahogy megégnek a lángon

Szóljon a lábam alatt ropogó levelekkel a pergő
Ha recseg és gőzölög, tovább mozog a felhő
Egy lassított felvétel, a foszfor csiszolódik
Ahogyan gyermeki énünk otthonunkból kilopódzik
A szépség abban rejlik hogy gyöngyszemekre találsz rá
De nem a szüleidnek mutogatod meg a háznál
Tudom hogy megaláznál, belevésték ezt a véredbe
Mert indokolatlanul is örökké fel vagy vértezve
Nem háborúzunk, de a tulajdonunkat védjük
Nem jár az oldschool azért hogy a jövőt utolérjük
A megérzésem meghazudtolni soha nem fogom
Nem kamázlak, nem követlek, a szarjaid nem lájkolom
Mégis azt hittétek ide nagy vidáman beléphettek
Elbasztátok az egészet, kellett ez a pénz nektek
A csillogó szarotokban őrizetlen ténykedtek
De maradok olyan mocskos mint a Csöky MPC-je
Te meg ne játssz hiphopposdit, ha csak az egód fényezed
Múlik a kép mit éltél, de igazából nem létezett
Amíg nekünk a lelkünk van abba amit mesélünk
Ebben a tudatban figyeld azt mikor mi beszélünk

Az égen, a füstcsíkot nézem, szemem zárom
Az éltem feltérképezetlen láp, de bejárom
Mielőtt lehullnának a csomók, mindet levágom
Mély lélegzetet veszek ahogy megégnek a lángon