Lelkünk a vágytól jóllakottan
Kielégülten hátradőlve
Nincs felhő, mi árnyékot vetne
Mi sötétséget jövendölne
Érzelmek nélkül rohanó
Isten-színű hallgatag idő
Mosolyogva rólam álmodsz
A villám belül egyre gyengülő
Mondd, hogy jó
Mondd, hogy én
Hogy senki más
E Föld egén
Most végre biztosan tudhatod
Hogy megtanultam tőled a leckét
És végre biztonságban vagy
Ölelve a végtelen testét
A tükörből messze tűnt már
Elnyűtt bosszálló arcom
Éhenmaradt álmaimban
Csak hozzád fohászkodom
Mondd, hogy jó
Mondd, hogy én
Hogy senki más
E Föld egén