​p.o.

[1. verze: "?"]
Azt mondod ide süss én amoda nézek
Akkor is költöm ha nincsen pénzem
Mer’ ilyen az élet
Nyújtom, amíg a takaróm érhet
Bárcsak tudnám végre, bárcsak tudnám végre
Bárcsak tudnám végre hol jó, ha maradok
Furcsán érzem ott hol az alakok vannak
Bár néha fless ez a sok száj
De körül vesz a sűrű csend, és átölel a vakhomály
A didergős hajnalon, a teleknek alkonyán
Van virág az asztalon, itt hiába van bajom
Elsírhatnám a dalom, nem zavar a hegy halom
Az Óperenciákba lesz iránya, és ha lesz hiányom leszarom
Hogy meddig várok, nem tudom, egy életem, egy halálom
Elbaszhatom, de nem hagyom, ja
Nem hagyom, nem hagyom, ja
Nem nagyon, nem nagyon, ja
Nem nagyon, nеm nagyon, ja
Ja, ay, ay, ay, ja, ja

[2. verze: "?"]
Nem érzem magam árva gyerеknek
Ha elsétálok a házad előtt
Bár tudnám végre, hogy merre legyek
Az életem vágod mára lefőtt
Csak vágytam rá, hogy elvigyenek
De maradtam egyedül kéretlennek
Csak húztak az emberek maguk után
De soha nem kérdeztek meg
Lehetne máshogy bazdmeg
De, nem hiszek a véletlenben
Tudom hogy féltettek, de a sok fájdalmat én nem éreztem be
Hívjatok engem is éretlennek, de nem hat meg a véres emlék
A lelkem mintha tépett lenne és keserű, de valahol édes ez még
Én maga az élet lennék, könnyű vágod a mérget vinni
Nehezebb, ha szépen mennénk
Hálát adni, meg éppen bízni
Míg elporladunk a szélek mentén
Tanuljatok ott a lényeg nyílik
Tanuljatok ott a lényeg nyílik

[3. verze: Ótvar Pestis]
Azt mondod ide süss, én amoda nézek
Akkor se költöm szarra, hogyha szarom a pénzem
Övön alul adom azokat épp be, amiket nem mertem
Add ide, elvettem, Adidas, Nike egyszerre
Mert így válik kedvemre
Bár tudnám végre hol jó, ha maradok
Kurvák vére folyjon a patakokba
Ugrál a nép és én addig leszek
Fent míg nem tépne az élet darabokra
Én kellettem ehhez megvártam, de nem ugyanott tévedtünk el
Másfele vitt az utca minket, amiket teszek az tényleg bűn-e?
Érett gyermek, a véges szarban keresi helyét, hogy éljen benne
Szépnek láttam, mélyre ástam nem bíztam soha a véletlenre
De tudom egyszer eljön az a nap, amikor már nem lehetek szabadabb
Papírokká válnak az értékek sorban, eltüntetve a kacajt
Maga hajt? Én, igen
ÓP, jó a stíl, ott a beat, off a feat
Jobbra húz, balra visz, balga szív, jóllakunk
Te meg ugyanúgy éhes vagy, mint amikor koplalsz
Nincs ami orvosság csak a méreg, ami fontos, vagy aki pont ott áll

[Refrén: Ótvar Pestis]
Ha hitetlenkedik, mi haszna lenne
Minek fektessek bizalmat ebbe
Igen, elcseszte, de visszavártam
Az ideg nem kell, ezt miattam tettem
Te aki játszol, én aki nézi
Te, ki nem tartja be, mégis megígéri
Becsületkassza neked a lelkem
Ez esetben nem kérek, pedig érik már

Ha hitetlenkedik, mi haszna lenne
Minek fektessek bizalmat ebbe
Igen, elcseszte, de visszavártam
Az ideg nem kell, ezt miattam tettem
Te aki játszol, én aki nézi
Te, ki nem tartja be, mégis megígéri
Becsületkassza neked a lelkem
Ez esetben nem kérek, pedig érik már

[4. verze: Ótvar Pestis]
Geci mér' mit vársz? De nem is számít
Mindenem is fázik, arrébb teszem ezt is, hagyom a szívem diktálni (ay-ay-ay)
Ki lehet, ki rád int? Mikor elvesztél a kánikulában
Mindig csak figyelem a semmit, megtéveszt a báli ruhája
Egyre jobb az élet, vérem, fel ne fogd a tétek súlyát
Mende-mondák, szép emlékek lesznek ott, a részem tudják
Eszem a helyén, mi kell az egyénhez, sokat mondok de nem az egészet
Fejemben köd, egy este, egy élet, saját formámra festem a képet
Nevetek, nem hallja senki, ha sírok az óperencián túl hallatszik
Mondok egy imát, csendben, mert soha nem akartam a búval baszni
Ezek nem szakszavak, hétköznapi volt a lakhatás
Ahogyan tizennyolc lettem vérem, nem múlt még el a sok pattanás
Asszem így van rendjén, soha nem növök fel hát
Sokan egy köcsögnek látnak sorba meg körökbe állnak
De rajtam nem röhögnek már
Többet nem szövök tervet, egy örök gyermek, efölött lettem az úr
Múlt nincs, jövő bennem, beköszönhetne a jelen, nem kell a bú