​életkép(telen)

[1. verze: Ótvar Pestis]
Lelakott lépcsőház telóról nyomott zene
Lerombolok egy világot hogy építsek egy hegyet
Benne mindennel ami fontos volt vagy később lehet
Csak még kéne két sört vegyek
Ide tévedésből megyek

[Refrén: Ótvar Pestis]
Olcsóbb lett emez, de drágult más
Folyton folyik az orrunk pedig meg se fázunk má
Ahogyan kopik a talpam érzem régen máshol járok
Magamat elvesztettem, nem kerestem rám most vágod
Olcsóbb lett emez, de drágult más
Folyton folyik az orrunk pedig meg se fázunk már
Ahogyan kopik a talpam érzem régen máshol járok
Magamat elvesztettem, nem kerestem rám most vágod

[2. verze: Ótvar Pestis]
Régen guránhoz herbálért
Most meg budáról a legszebb(et)
Beruháznék egy útra de nem tudom hogy meglesz-e
Mindig futok a vesztembe így indulok el ha kéne
Kint is meg a házban elszívom ezt a c-t, mer'

[Átvezető: Ótvar Pestis]
Mondjad már!

[3. verze: Ótvar Pestis]
Soha sem jöhet el, de nem is várom már
Sokan eldőlnek errefelé, megint máshol jársz
Hova lett az a gyerek akit régen ápoltál?
Soha nem haza megyek, mer' így élek látom már
Éjszaka, reggel mér' maradsz fent he
Nézem a távolt, elégetném csak a tengert
Eláztatnám a füvet, mi engem elver
Mikor úgy érzem hogy mindennek értelmet adtam
Megint egy évet elbasztam
De nem bánom mert szeretem ezt az életformát
Velem képek vannak, bele sem férek most már
Eleget téptem, befellegzett ma még egy kortárs
Semmivé válok, ha nem beszélem én el
Betesztel épp a némber, egyszerre mész az árral
Ezek helyére lépnek, keresnek még ma mást
Nekem fontos a kapcsolat, ezért bárhol megtalálsz
Keserédes az élet érzem, beállva nem parás
Egy a cél, menj a széllel és a vágyad megtalál
Mert a kép akkor tisztul, mikor nem terem a fán
Vezetgetheted talán, de nem lehetsz tanár, ay
(Nem lehetsz, nem lehetsz)
Vettem csárt hogy betépjek, tekertem másik irányba
De nem változott semmi így se', akármit csináltam
Nem dőlünk hátra soha, akkor sem, ha már rég kijárna
Nem telek be a hiánnyal, egyvelegben a világgal

[Átvezető: Imi Lájt]
Három perc?
Az geci sok
Az túl sok

[4. verze: Imi Lájt]
Három perc a víz alatt, három percre bíztam benned
Míg az ujjad a cigin végig szaladt
Három felvonásban érkezik a darab, tragikomédia
Napokig nem szovázni, csak éjsötét meg drog és pia
Napfény elvétve kandikál be
A nagytálban gambik állnak
A srácok a konyhában ordibálnak
Minden együtt áll ahhoz hogy átmenjünk kannibálba
Jobbra húzás balra húzás, pont mint egy randioldal
Hardcore suicide, kamikaze, vak pilóta
Borul a hamu rám, radioaktív az aurám
Isten a tanúm rá, mert nem látja senki más csak egyetlen entitás
Tíz ujj a két kezemen, mindegyikre tíz csapás
Állok a peremen, a mélybe meredve
Mintha már jártam volna itt, mintha ez derengne