​egyedül

[Intro: Cserháti Zsuzsa]
Múlnak a napok, egyedül vagyok
S félek ez mindig így lesz mostmár ezután
Zárt ajtók mögött, függönyök között
Egy álmot kergetek még, vakon, s tovább

[Verze: Ótvar Pestis]
Nem akarok egyedül lenni
De már nem is jó veletek együtt
Nyugtat a zárt ajtó
A kulcsot még bele se tettük
Fejemben ár-apály
De gond egy szál se lesz
Keresnek bár ma már
Tudom rosszkor keresnek
Nincs fény, nincs kiút végleg be vagy zárva
Olykor lelépnél az életből a szart benne hagynád csak
Az a baj nеm megy aztán beleragadsz, mеrt bebasznál
Már megint, el kell mondjam magamnak hogy jobb ha feladnám
Túl sokat tettem le és így túszokat ejtettem
A saját világommal együtt hullok a vesztembe
Annál boldogabb vagyok minél kevesebbet tudok
Mert egy gondolat terel el, mikor szememet lehunyom
Hogy múlnak a napok, magamban újra agyalok
Hogy leszek túl a sövényen, elég-e útra a való
Fenékig túrtam a földet, de mégis húztak a csalók
Hátam csak csusszan a tőrbe, bent én itt úgy maradhatok
Inkább függönyök közt, minthogy küszködjek köztetek
Lecsúszok a közhelyen, elhúzok a dögtelepre
Vége minden szépnek, végre nincsen már zaj
Évek ismétlése után végitélet vár majd

[Refrén: Ótvar Pestis]
Én meg én, egy pár baj
Csak kisebb lett a vállam
A hitem ellen lázad
Így terem a kiskertbe
Pénz helyett a csárszag
Nézek helyet a lelkemnek
Mert itt meg nem találnak

[Refrén: Ótvar Pestis]
Én meg én, egy pár baj
Csak kisebb lett a vállam
A hitem ellen lázad
Így terem a kiskertbe
Pénz helyett a csárszag
Nézek helyet a lelkemnek
Mert itt meg nem találnak