Mindenki idegen

Megint elsötétült a nap
Valami eltakarja szemeidből a fényt

Egyedül vagy egy rácsban
Ebben a feneketlen szobában
Ezek nem emberek, ezek démonok
Feléd üvöltenek, hisz jól tudod

Hogy mindenki idegen
Minden barát, család vagy szerelem
Minden ajtó, minden ház
Minden lépcső, aminél jársz

Itt mindenki idegen
Minden nézés, minden felelet
Minden öröm, minden gyász
Minden temetés, minden nász

Bezár az embertömeg
És a levegőd szívja el
Ha tudnál, már futnál
És mélyen magadba bújnál
Hogy mától beléd a föld
Ne szúrhasson több tőrt

Akármerről is szólít
A hangja kemény és ordít
És ismeretlen nyelven beszél hozzád

Torz arcok tárháza
Ne maradj hátul, ne legyél gyáva
Inkább állj ki előre, hogy elmúlhasson a láz

Vágj fejszét bele a fába
Ne maradjon többé állva
Hogy egyedül vállhass uralkodóvá

Torz arcok tárháza
Egy szívet se láthatsz tárva
Mind hazudik és átver
Itt egyedül hagytak, ember!