Lelket vennék

Lelket vennék, de nincs már eladó
Használható, hozzám való
Lelket vennék, mert minden más csak kellék, eldobható
És nélküle többé nem lehetek jó

Tudom, hogy elhitted
De fel soha nem foghatod
Egy percig nem érezheted át
Én mindig egymagam maradok

Látod, a halhatatlan részem elpárolgott
És szabad akaratot kérek a karmától

A blokkot nem találom
Pedig visszaadnám a sajátom
Lecserélném működőképesre
Hogy eltűnjön a magányom

Látod, leszoktam már régen az álmokról
De így a szemem fáj a valóságtól

Lehet, valahol bennem él
Csak előtörni fél
Mert átalakultam lélek nélküli emberré