Nem kértünk semmit

Már hallod a mélyből a potméterek hangját
Érzed, ahogyan a hangzavar tépi a membránt
Függöny fel, a pupilla tág
Az éjszaka legyen a kálváriánk
Idebent jó, ha rohad a világ
És jobb, ha nem vár ránk

Mostantól faltól falhoz érj
Számlázd le az estét Istennél

Minket cseppet sem érdekel
Nekünk a káosz, nektek rend
Nekünk a zaj kell, nektek csend
Minket roppantul nem dob fel
Ami nektek szégyen, nálunk szent
Ti legyetek lent, mi maradunk fent

Már hallod a mélyből a potméterek hangját
A sötétben várod, hogy előkerüljön a prédád
Levegőt be, jöjjön az ár
Hagyd, hogy vigyen, amíg megtalál
Majd az eseményhorizont után az élet
Úgyis magába zár

Nem kértünk semmit
Nem kértünk semmit tőletek
Így is jó, ennyi elég lesz