Süvít a szó, mit véremmel írtál
Nagy a csend
Nem hallható, csak a szív
Mit padlóra vágtál
(Odabent)
De hagyhatnál, futhatnál
Menekülj, míg jó a szél
Vagy várhatnál, maradnál
Neked is oly jó ez így
Remeg az áll
Nyitva a száj
Szétszakító viharodban
Mindig bőrig ázom
Hajtogatnék a szívből
Egy egyszerűbb világot
Nem épp így képzeltük el
De én beérem ennyivel
Egy “hova tartunk” érzés
Mit a múlt cipel
Töviskoronát fontál szavakkal
Idebent vesztes csatát
Vívok magammal
(Szeretem)
Most hagyhatnál, futhatnál
Menekülj, míg jó a szél
Vagy várhatnál, maradnál
Neked is oly jó ez így
Remeg az áll
Nyitva a száj
Szétszakító viharodban
Mindig bőrig ázom
Hajtogatnék a szívből
Egy egyszerűbb világot
Nem épp így képzeltük el
De én beérem ennyivel
Egy “hova tartunk” érzés
Mit a múlt cipel
Ne mondd még egyszer
Ne mondd
Szádon ki ne ejtsd a szót
Ne mondd még egyszer
Ki ne ejtsd a szót
Szétszakító viharodban
Mindig bőrig ázom
Hajtogatnék a szívből
Egy egyszerűbb világot
Nem épp így képzeltük el
De én beérem ennyivel
Egy “hova tartunk” érzés
Mit a múlt cipel