Kritikád, mi elborít
Elsodor engem a haragod
Szinte megvakít
Ostorozó szemed, ami szít
Szavad, ami elszabadítja a dühömet
És aztán száz darabra hull
Széthasadt a szív
Tűzbe tartja
Minden egyes csontom, itt a vég
Ránk szakadt az ég
Lángra kap a vágy
Újra összefonja testünk izzó vákuumát
Kínt a kéjbe vájni
Mondd meg, az mire jó?
Kéjbe folytott könnyem
Mondd meg, az mire jó?
Száz darabra hull
Széthasadt a szív
Tűzbe tartja
Minden egyes csontom, itt a vég
Ránk szakadt az ég
Lángra kap a vágy
Újra összefonja testünk izzó vákuumát
Kínt a kéjbe vájni
Mondd meg, az mire jó?
Kéjbe folytott könnyem
Mondd meg, az mire jó?
És amikor a Föld majd szétszakad
És felemészti önmagát a Nap
Akkor édes bánat szőtte lelkem romjain
A héja-nászunk járjuk majd megint
Mit tettél?
Nézd a lényem darabokban
Mit tettél?
Mindjárt ránk omlik az ég
Mit tettél?
Szenvedély a rémálomban
Mit tettél?
Itt már rég nincs fedezék
Érzem itt a vég
Kínt a kéjbe vájni
Mondd meg, az mire jó?
Kéjbe folytott könnyem
Mondd meg, az mire jó?
És amikor a Föld majd szétszakad
És felemészti önmagát a Nap
Akkor édes bánat
Szőtte lelkem romjain
A héja-nászunk járjuk majd megint