Vasárnapi nép

Hát igen, ez az élet, vasárnapi ebéd
Meglelte asztal mellett mindenki a helyét
Mindenki eszik és a szomszédjával cseveg
Megsúgja, mi fáj neki és hogy mi fáj neked

Mindenkinek emésztése gyönge kicsit
És pontosan nem is tudja, mit is eszik
Lassan-lassan neve sincs már, úgy forog a világ
Mindenki ősi rutinból azért csak rág, rág, rág, rág

Mától már tudom, mi az, élet helyett halál
Mostantól tudom, mi az, ha valaki csinál, de nem csinál
Mától már enni fogok, mert minden csak eszik
És ha már érte jöttek, lehajtja a fejit

És mindenki emésztése gyönge kicsit
És pontosan nem is tudja, hova viszik
Lassan-lassan neve sincs már, úgy forog a világ
Ám öröklött rutin miatt mindenki rág

Mától már ez az élet, vasárnapi ebéd
Mindenki szalvétával takarja a sebét
Mindenki minden tálból merít, amíg szabad
Fogdosódás, rugdalódzás folyik asztal alatt

S ha valaki tósztot mond, az tapsot arat
És mindenki mindenkivel rokon marad
Néha-néha folynak még az örökségi viták
Ám öröklött rutin miatt mindenki rág

Jaj, jaj, ez az élet, vasárnapi halál
Mindenki a táljában talál, amit talál
Mindenki kapja, amit kapni ma még lehet
És talál emberfejet, s mindig munkahelyet

Mától e nép neve vasárnapi
És mától saját nevét meg is eszi
Mától e nép neve vasárnapi nép
Mától már ez az élet… úgy van, ebéd!