Van

[Verse 1]
Van bennem letisztult nyugalom, meg van vak fétis
Van múltam, coming soon, van jövőm, archív
Van meredek lejtő, de van fék is
Meg van kurva mély szakadék
De van ahonnan látszik már, hogy van híd
Aztán persze van a mégis túllépünk a szirten
Az azt gondolom a zuhanás csak repülni tanít
Van hogy félek a sok szir-szar szertől a mélybe esek itt
Máskor van olyan, hogy "asszem ez segít", azt annyi
Szóval van, hogy felmennék, de le vagyok pont jőve
Bár van prizma a fény előtt, a valót, hogy törje
Van, hogy kiég a lámpa, de mindig van pótkörte
Mert van hullócsillag napszálta holdtölte
Van sötét, van fény, meg ami közte épül
Van szabadság, de vannak itt-ott üvegből falak
Így van, hogy magam választom
Saját magam körzetéül van aki csak a javakat nézné
Nézi, ja vak?!
Itt van vagyon, vagyon az ég, vagyon a pázsit
Ha a meglévőre koncentrálok, valóban más így
Nézem a belső udvart, ahogy nagyokat ásít
A létezéstől eljutok a vagyogatásig, ja

[Verse 2]
Mondd, mire van zálog?
Van, hogy néha bekaszálok
Giccs is van, sok terabyte
Hogy bolhákból, meg elefántok
Jó, nem bánom ami van
Dinamka mint a higany
Meg ami van azzal úgy
Bánok míg járkálok fel-alá
És tényleg bennem volna tökre az
Hogy ne legyek örökre, de most épp a levés köt le
Ez a Lusta jeladás, az van, hogy mindig több kell
Tán ebbe' megyünk tönkre
Úgy vagyok igazán igazság járjon, ne a szánk
Amíg vannak skatulyák, addig csak abba pakolászok
Mi a faszért hadonáztok, várom mi lesz ezután
És voltak kifogások viszonylagos lett a tény
Így ügyes bajos a lét, nem nézek a lábam elé
Adok bele, hogy lebontsd és még nem vagyunk sehol
Az önigazolás lemos, bőven van mit kétségbe vonj
Az önigazolás lemos, bőven van mit kétségbe vonj

[Verse 3]
Olyan is van, hogy romantikusabb a sors iróniája
Mint kirakatüvegekről visszavert villódzó lámpa
A picsába, már csak akkor kapok észbe
Mikor átugrik egy kanális csíkos szatyor a szélbe
Papír a csákó, egy pocsolyába
Amelyik rá tintát nyomott, az a honfitársa
Van itt egy bolond, honnan nézve rozogány?
Van hogy két pikk-pakk páncélos a hozomány
Horror fizetés van, terror ár
Neoncsövesszínekben fulladok derogál
Bepofátlankodik ide egy illetlen memoár
Kitetovál az élet
Innen és netovább
A készült felvétel elvétve felképel
Gyerekkorom elképzelt, ez ahhoz képest elcsépelt
Rímshoton a jelkép, meg a StackOne amit eltép
És örülök, hogy kicsorbult a marionett zsebkése

[Verse 4]
Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan
Erőhatás, ami tovább segít
Ha lendületem fogytán
Van sok előre kitaposott ösvény
Ami tanulságul szolgál
Mielőtt a magamét kitaposnám
Van a középút és vannak persze szélek
Van lapát
És választás, hogy evezel vagy csak a hullámokra fekszel
Van aki ösztönöz, mások leszólnak
Van amikor kikéred magadnak
És van, hogy már nem is veszed fel
Van, hogy ami tegnap még épített, ma rombol
Van fordulat
Nehogy magad elund, és ezt-azt megtanulj belátni
Van benned valami még az ősvadonból
Szinte szégyelled
Mégis ha levetkőznéd a lényegedet oltanád ki
Van sok dolgom és épp elég időm, hogy elvégezzem
Sok barátom, és ellenségeim is bizonyára
Van egy központi mag, nyugalmi helyzetben és vele szemben
Minden babona és az őrűlet netovábbja
Van sok zárvány, van zörvény
Van a hitel, a szavaim így nyernek érvényt
Ha már szólni volt kihez, jönni volt honnan
Ha már van itt valaki a szavak méllyén
Jelezzen bármilyen módon tegyen róla
Tudják, hogy a világon van

[Outro]
Beszélni van miről
Szólni van kihez
Jönni volt honnan
Menni van hova
Szónak van otthona
Kölyöknek óvoda
Bár van hideg éjszaka
Rossz álmok, rossz idő
De legalább, beszélni van miről
Van kinek
Jönni volt honnan
Menni van hova
Pihenni van mikor
Van elég beért tan
Mert lehet van sok nincs is de bőven van elég van