Sprint

(Újonc)
Elértél végül gyűrött kézfejedig:
Fáradt-kék vénák, kihalt futópálya
Megvártad: ma is múltad következik
Megint a jövőt hagytad utoljára

Visszafelé jössz már, ha ennél messzebb...
A kanyarban gyér fű, vérpiros padok
A lomha szíverekben salak serceg
Lám, körbeértél... megint ugyanott

Lassíts, az embert úgyis utolérik
Gáncsoló sorsok, könyöklő holnapok!
Ne kapkodj, ne vágj fel, lefutod végig!
Szép ez a verseny, szép és vontatott

Lábad nyomán fürge falevél sprintel
Szél duruzsol csak, hűvös, halk zene
Tudd, hogy ha volt is cél, ma már nincsen
Húzd meg a végét, hajrázz, halj bele!

(Ref)
Nem látok temetőt, nincs hol hajtanom fejet
Mégis nézte egyik szemem a sírt, a másik a nevet

(Saiid)
Csalódások pehelysúlyú ballasztja
Némán szólva, bennem magát hallgatja
A szépzsák egyetlen, tele tükörrel miért legyen?
Siketségem hozza balanszba a mérlegen

Legyen csak egy, aki nem mérlegbe hisz'
Nyelvem-vitorlám. Veled minden szó előre visz
Eszköz nem kell, hisz súlyunkból minden egy
Az eltávolodás: visz a-kár mindig közelebb

Így mikor megállunk forró lábakon a víz felett
Feloldja tömegvonzását a Tisztelet
Most láttad először - minden vonását ismered;
Szint-én Zen. Eszjárását lesik meg az istenek