5 Terem

(Újonc)

A nyári űr ma díszdoboznyi bonbon
Rumos, diós, kering a sok planéta
Hegyekben áll a tejnugát a Holdon
Zsebembe szárad édes olvadéka
De holmi krémre, mondd babám, ki gondol
E gejl, cukorkagyári hordalékra
Te vagy, kiért ma fájva fáj a gyomrom
Savaktól ég, akár az égi szféra
Legyél csokimba málna-grannulátum
Leszek csigádba jó fahéj, igérem
S ha jő papírod oldalán a dátum
Mi majd bután kacagva, kéz a kézben
Akár egy-egy falatka, föl-le járunk
A zord idő metál-protézisében

(Saiid)
Aki minden nap megújítja a teremtés művét
Így zengeti meg a szürkét - a nagy bűvész. Az élet-hű lét
Engedi, hogy minket a hangok majd elpakolnak
Nem gondolja magát a szónál nagyobbnak
Nem lesz se mondat, se Nagykönyv
Csak pár hang, pergő-lábdobra belsőt rászórva
Csenget egyet-kettőt álmomba
Zen-élő legenda az erdő szélén. Ősz lévén:
A leveleink párokba, mi meg szó nélkül a sok felhőt
Számolva megyünk első számokra -
Remélem felnőttem (a) számodra

(Ref)

(Zeek)
Ahogy zakatol a látomásom, úgy váltom
Alatta láma-szinten máson töröm magam
Túl lágy az ásatásom
Asitok rátok barátom
A vakításotok nem kel(l)-me' nem bársony
Se bordó, se bardo
Se toldó, se tartó...
Én meg tarsolyba kaptam a társam
A másom varázsát tartom alássan
Mert a magány bárhány színes öltővel sakkozhat
Marad minden évszak matt
Nem használnak menekvő fényes szavak-
Katt....és rádéjszakadt....

(Sena)

Szikla pereméről szívdobbantva, magasan szállva húznak
Mély, alattam a sötétség szája tátva
Szívem motorjának belső robbanása
Billentyűim dobolnának
Nem gondolhatok másra:
Hullámaim csókolják az eget
Szárnycsapással, napom ráadása
Forró napom szép áldása
Minden felhő szemében a lelkem két szép mása
Ébrenlét, elem, levegő, lebegek
Lelked látva..