Rabszolgalány

[Verse 1]
Egy gyönyörű szép lányt láttam tegnap délután itt az utcán
"Hello, szia, csáó!"
Amikor a két szemébe néztem
Akkor én felfedezni véltem nála minden romantikát
El is indultam ő felé, de intett nekem, hogy nem szabad
Láttam ám a félelmét, de inkább mégsem kérdem én
Mert mögötte az apja van
Az apja oda szólt neki, most már elég, "azonnal gyere ide!"
Ő csak lehajtott fejjel mondta, "oké, oké..."
Láttam az arcán mennyire fáj
Szép rabszolgalány, ennyit tégy csupán

[Bridge]
Mondd azt, hogy felemelő az érzés, mikor velem vagy
Mondd azt, hogy neked elég, az életemet is odaadtam
Mondd azt, hogy nekem a szándékom az nem egyéjszakás
És ahogyan másoknak, a szerelem neked is ugyanúgy jár
Mondd azt, hogy neked szabad szíved és szabad lelked van
És akit te igazán szeretsz, az téged soha el nem hagy
Mondd azt, hogy teli van neked a szíved ezzel a bú élettel
És azt, hogy eleget hagytál rájuk, neked is élned kell
Mondd meg, hogy fáj, mondd meg, hogy fáj, mondd meg, hogy fáj

[Refrén]
Szíved régóta gyászba’ van
Vállald bátran önmagad
Ne félj, melletted leszek
Fogom majd a két kezed, rabszolgalány

[Verse 2]
Hiába akarom én, hogy boldogok legyünk
Én egyedül ahhoz kevés vagyok
Neked is ugyanúgy akarnod kéne, meg mondanod kéne
Míg meg nem unják azt, hogy szeretsz nagyon
Tudom, hogy gyakran szomorú vagy, és ott sírsz, ahol senki se lát
De adjon neked erőt az Isten, áldozat nélkül győzelem nincsen
Úgyhogy harcolj tovább
És ha a bánat benned gyűlni fog
Gondolj arra, sikerülni fog
Felejtsd el, hogy mennyire fáj
Szép rabszolgalány, ennyit tégy csupán

[Bridge]
Mondd azt, hogy felemelő az érzés, mikor velem vagy
Mondd azt, hogy neked elég, az életemet is odaadtam
Mondd azt, hogy nekem a szándékom az nem egyéjszakás
És ahogyan másoknak, a szerelem neked is ugyanúgy jár
Mondd azt, hogy neked szabad szíved és szabad lelked van
És akit te igazán szeretsz, az téged soha el nem hagy
Mondd azt, hogy teli van neked a szíved ezzel a bú élettel
És azt, hogy eleget hagytál rájuk, neked is élned kell
Mondd meg, hogy fáj, mondd meg, hogy fáj, mondd meg, hogy fáj

[Refrén]
Szíved régóta gyászba’ van
Vállald bátran önmagad
Ne félj, melletted leszek
Fogom majd a két kezed, rabszolgalány