Kirekesztett világ

[Refrén: L.L. Junior]
Kirekesztett világ, kirekesztett gyerekek
Kirekesztett társadalom, némán üvölt a fájdalom
A világba ordítom a bánatom
Az emberiség a családom, ezt láthatod, oh

[Verse 1: L.L. Junior]
Ne menj, ne, ne nézd meg a másik baját
Gyerekek ellen elkövetett brutalitás, ah
Negatív szülői nevelés, ráhatás
Szüntelen kiabálás, veszekedés, ordítás
Otthonról hozott és kapott szeretet, tudod, az náluk kevés
Van helyettе temérdek családi gyűlölködés
Elszöknek, mеr' elüldözik a gyerekeket
Pedig elkerülhetnék a beteges embereket, ah
Szánalmasan elferdült indulatok és hajlamok
Nem hiszem el, hogy ezek egyáltalán emberi fajok
Beteges pedofil állatok, úgyis elér az átok
Rettegjetek, a pokol emésztő tüze vár rátok
Ártatlan lelkivilágokat tesztek ti tönkre
Önbizalom az nincsen, féltek ránézni egy nőre
Szívem szerint a neveteket vésetném egy kőbe
Kinn a temetőben, egy nem megszentelt földbe
Miattatok ők egész életet nem élnek
Boldogok lennének, de tőletek félnek
Remélem elkapnak majd titeket, a bíró majd úgy dönt
Hogy egy ilyen beteges elme kapjon vagy 100 év börtönt
Ott majd kiderül a tettetek, bízom a jó srácokban
Azt bent is ugyanúgy elítélik, kaptok a pofátokba
Ti vagytok a társadalomnak a rákfenéje
Szükségetek volna egy teljes agycserére, ohh

[Refrén: L.L. Junior]
Kirekesztett világ, kirekesztett gyerekek
Kirekesztett társadalom, némán üvölt a fájdalom
A világba ordítom a bánatom
Az emberiség a családom, ezt láthatod, oh

[Verse 2: Funktasztikus]
Utca iskolája, sors iróniája
Elfelejtett, szárnya szegett angyalok krónikája
Oltárok alatt a zsoltárokat kőtáblába vésem
Aggodalomra semmi ok száműzött nemzedékem
Én nem szlogeneket emlegetek, csak az aktuális látomást
Hat a hat pont haton éjjeli fogcsikorgatás, tablettást
Vedeled a pille palackból, csillagszálló legelőkelőbb lakosztályából
Életfogytiglan, a remény rabjai, éden a pokolban, Káin utódai
Mai menüt étvágygerjesztő konténerekbe tálaljuk elétek
A lejtőn lefelé látszódjunk keménynek
Addig nyújtózz, amíg újságpapír ér
A dér delíriumos örök nyugovóra tér
A fél, az ügyfél, a pillangók között az ördög emberi alakot öntött
Özönlött a csürhe, jelenések után Dzsungel könyve
Ötödik bekezdése bűnöző rögeszme
Kicsöngettek, autó csomagtartó tárulj
Bélyeg gyűjtő kattog, ó nebuló ne kábulj
Terítve téríti, ferdítve szépíti
Szerinted szert ide szektába szédíti
Kárhozat kárhozatai nem kell félnetek
Helyettetek és értetek beszélek

[Refrén: L.L. Junior]
Kirekesztett világ, kirekesztett gyerekek
Kirekesztett társadalom, némán üvölt a fájdalom
A világba ordítom a bánatom
Az emberiség a családom, ezt láthatod, oh

[Verse 3: Mr. Busta]
Akik minden nap az utcákat járják azok soha meg nem tudják
A legrosszabb érzés az, mikor úgy kezelnek mint egy kutyát
Ötvenezer bruttóval megyek én a mennyekbe
Ha isten segít rajtam, nem megyek a börtönbe
A lelki szemeim előtt a tizenéves gyerekek
Akik tudod máshogy definiálják a földi életet
Tizenhét évesen megy a szurka, megy a piszka
Meg a család a kútba, darabokba, ahogy a srácok kapják a szeretetet
Láttam olyat sokat, aki erre a sorsra rendeltetett
Ők belekóstoltak már a bűnőzésnek az ízébe
És jobban ízlik nekik mint a legjobb olasz lasagne
Csonka családok, kifordult barátok
Kifordult szülők, az álmok helyett átkok
Amit láttok az káosz az emberekre nézve
Itt a történet vége