Pesti Kornél

[Verze 1]
Ne mondd te ezt se, azt se, hamist se és igazt se
Ha kivagy, a haragodat szakítsa a harmatcsepp le
Vegyél erőt magadon, merj felállni
Legyél merő merészség, a sorsod verje bármi
Mert tudod a dolgod, hogy legyél boldogabb
A tegnapnál, a nappal ha oltogat, a Hold fogad
Be maga mellé, tiéd így a csillagos ég
De ha nagy a mellény, leültet a villamosszék
És onnan már nehezebb kikelni, átlendíteni magad
A halál árnyékából, ha benne a szemed leragad
Az életen, a szinten, a fényben kеll kerengni
Légy, mint a minden, tе semmi
A véletlen a szívben nem hagy érdemben merengni
Mint a minden, de semmi

[Verze 2]
Mily sekély a mélység, és mily mély a sekélység
Nem veszi észre, és ezért még így él a szegénység
Amíg tömör a hígság, és komor a vígság
Addig nem lehet teljeskörű egészség, így hát
Ha belekezdek, kirekesztgetek minden gondolatot
Amibe a gond tolatott bele, majd betolakodott
A tudat alá, de ha valaki mutatna rá
Módszert, a laikus is végül talán kiutat talál
Magának, nem nekem, nem neked, nem neki
A bánatból ezzel rengeteg menne ki
Belőle, végül nem maradna, csak ennyi
Légy mint a minden, te semmi
Felőlem elérhet a földtől a mennyig
Mint a minden, de semmi

[Verze 3]
Hát légy üres és könnyű, könnyű, örökre-játszó
Látó, de messze-látszó, tarkán lobogva száz szó
Selymével, mint a zászló, vagy szappanbuborék fenn
A szelek között, az égben, és élj addig, míg a lélek
Szépség vagy a szeszélyek, én is csak addig élek
Ameddig számomra valóban csak a csapat ígéret
Ami nyom a latba valamit, ha a nyom alatt van, amit
Keresek, követem, de nyomoromba’ haragít
Ha tévedek, és nem ismerem fel, hogy ez természetes
Ha világgá megy a nagy ő, kérdés, te is elmész-e, tes’?
Kövesd a példám, magamra veszem az ingem
Mint a semmi, de minden
Menj mély fölé derengni, burkolva, játszi színben
Légy, mint a semmi, te minden