[Verze 1]
A sok laktató ígéret csak magához lakatol
De magadtól vedd észre az otthonod így nem lakható
Ne higgy vakon ha előtted csak közhely oktatók
Kösz én megvagyok de ti már összefogtatok?
Folytatom mer' nem.. ha nem kéne belemennem
Akkor szólj nekem, most még elengedem
Bennem nincsen félsz, nyitva van a fél szemem
Nem érhetsz el, mer' a távolság a végtelen
Látom egy-két élettelen vezеti a csordát
Kik várják a csodát, mégis ők szenvedik a csorbát
Lecsap a korbács, kollеktív tudat barkács
A gondolatokból rács, a fafejűből forgács lesz
A körforgás tesz arról hogy a szerkezet
Olajozva működjön berántva több ezer kezet
Magával a mélybe ahol a hatalom megvezet
De ahogy nálad van a hatalom, te is megteszed
[Ref.]
GÁZ! Hogy elhiszed bárki bármit magyaráz
Ahogy aláznak földig, szökik fel úgy a láz
GÁZ! Felrázlak, de ne parázz
Játszd az életed, nem jó hogyha megállsz
[Verze 2]
Próbálták megmondani, hogy merre kéne mennem
De mára tudom már, egyik se hitt igazán bennem
Csak magamra számíthattam abban hogy a kedvem
Legyen rendben, harminc haragos, hetvenkedik hetven
Ha megszólal a harangszó, hív az utolsó keringő
Mindenkire haragszol,ezért kiütnek a ringből
Van ingből mit magadra vehetsz, de szalad az idő
Ne legyen szarabb hangulatod, hogyha szarabb az idő
Soha nem könnyű amíg csak kifogást keresel
A befolyás nagy, mindenki kevesell
Monoton minden nap, egykedvűen számol az óra
Az a jó ha a gondolataidat váltod valóra
Szóra sem érdemes más,a külvilág
Csak a negativitásod katonáit küldi rád
Ma már nem remegek, csak úgy vagyok magam ahogy egy remete ül
Magányba menekül a szív, így elvagyok remekül
[Ref. 2x]
GÁZ! Hogy elhiszed bárki bármit magyaráz
Ahogy aláznak földig, szökik fel úgy a láz
GÁZ! Felrázlak, de ne parázz
Játszd az életed, nem jó hogyha megállsz