Múzsa

[Gyuris, Nasiimov: Múzsa]

[Refrén: Gyuris]
Fekete rúzs, a szeme ragyog
Finom a húsa, tele vagyok
Igazi múzsa, jelet ad nekem, én menetelek odafele gyalog
Mindig berekedek, ha vele vagyok
Belegebed a dereka, rogy
Kinyitom a szám, amit belerak, eszem
De nem eleget, lehet, belehalok, pedig nem akarok
De lehet, a sok szenvedéstől vannak tele lapok
Olyan hideg a szívem, hogy remeg a kezem
És önmagába törik bele a fogam
Az érzéseimnek ha teret adok
Árasztom magamból a ceceszagot
Már nem hiszik el a zenekarok
Mik ezek a flow-k, mik ezek a flow-k

[1. verze: Gyuris]
Gyuben az belevaló, aranyat ér
De nem adok oda semmit, ami az enyém, az aranyadért
Lehet, belehalok, feszítem, elszakad a cérna
De leszarom, a szavam, az él, ha a lelkem holnapra hazatér
Ma is tele a csatatér
Minden szamuráj kaszabol
De marakodjatok, én
Addig itt leszek valahol
Leheveredek a napon
Eszegetem a kalapom
Az árnyékom a falakon
Váltogatom az alakom
Akarom, akarom
Hogy gyere vissza hozzám
Legyél újra rossz lány
Én neked viszonoznám
A király palotáját
Őrzi tíz oroszlán
De amit nála hagytál
Én neked visszahoznám

[2. verze: Nasiimov]
Neked visszahoznám, baby, legyen az bármi
Legyen az a szíved, vagy a koronád
Elbűvölő smiley, megint velem akar hálni
De ne is gondolj rám
Rád érdemes várni? Vagy te is olyan vagy mint bárki?
Gecire sajnálnám
Kicsikét lassítanék, de a lényeden nem változtat, te változtál
Úgy dalol nekem, hogy elhiggyem, hogy ő a világon a legnagyobb múzsa
Vámpírként él, az éjben épphogy szárad a friss fekete rúzsa
Csipkés, áttetsző blézerét díszíti egy új áldozat húsa
Szeretem a veszélyt, szeretem ma is, valami azt súgja
Unom az állót, kavarok fel vizet
Nyitom a zárat, mit lelek azt vigyed
Sohasem kellettél, múzsa, ez ilyen
Kiszámíthatatlan vagyok, és rideg

[3. verze: Gyuris]
A király palotáját
Őrzi tíz oroszlán
De amit nála hagytál
Én neked visszahoznám

[Refrén: Gyuris]
Fekete rúzs, a szeme ragyog
Finom a húsa, tele vagyok
Igazi múzsa, jelet ad nekem, én menetelek odafele gyalog
Mindig berekedek, ha vele vagyok
Belegebed a dereka, rogy
Kinyitom a szám, amit belerak, eszem
De nem eleget, lehet, belehalok, pedig nem akarok
De lehet, a sok szenvedéstől vannak tele lapok
Olyan hideg a szívem, hogy remeg a kezem
És önmagába törik bele a fogam
Az érzéseimnek ha teret adok
Árasztom magamból a ceceszagot
Már nem hiszik el a zenekarok
Mik ezek a flow-k, mik ezek a flow-k