Magányos Utakon

Giajjenno

Tudom mindig egyedül harcoltál
Kiszáltál volna az élet vár
Sokszor kemény és nehéz
De bírtad, hogy majdnem rádszakad az egész
Mi történhetett volna még
A csalódások miatt nem bízol rég
Tudod sokszor fekete a kép
Meg, hogy világgá mennél ha beborul az ég
Soha nem segített senki rajtad
De sokszor sajnáltad magadat és hagytad
Hogy csak vigyen el az ár
És az üres utakon egyedül csak a magány vár
Mindig csak másban kerested a hibát
De nem jöttél rá arra legbelül mi bánt
Hogy kinek köszönheted ezt
Az élet nem játék és nem is egy teszt

Refrén (Hiro)

Minden nap sötétség
Régen sütött a nap
Csak állok egy magamba
És várok az eső alatt
Olyan úton járok én
Hova senki nem kísér
Én soha fel nem adtam
Pedig mindig volt esély

Giajjenno

Az embereket nem értetted meg soha
Azt hitted az élet veled mostoha
Hiába mondták te nem vagy ostoba
Most mennél, de nincsen már hova
Ki nyújtott kezet azt te lökted rég el
Mikor a testvéred várt lent a téren
A ködbe veszett el a múltad
Nevetnek rád, de csak a szádat húztad
Nem segít senki
De te se segítettél senkinek jobb ember lenni
Csak azt kapod amit adsz
Soha nem helyeselsz ez nem igaz (jejj)
Te nem féltél semmitől
Mégis egyedül az éjszaka meggyötör
Mikor szembesülsz magaddal
És csak fekszel a szívedben haraggal

Refrén (Hiro)

Minden nap sötétség
Régen sütött a nap
Csak állok egy magamba
És várok az eső alatt
Olyan úton járok én
Hova senki nem kísér
Én soha fel nem adtam
Pedig mindig volt esély (x3)