Elfáradtam

Krisz Rudolf

Egyedül csak az ég szava bír rám
Csak olyat amit elbírok biz rám
Néha zűr van a mennyben és elmegy a kedvem ha ellök a világ
Lehet példa vagy szánalom lennék
Nekem mindegy, a fontos az énkép
Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén

Giajjenno

Azt mondják hogy könnyű meló
Te hétvégente színpadon vagy haver neked de jó
Meg ez nem egy kemény dió
Pedig a súly amit cipelek több száz kiló
Ha úgy hívnak hogy Giajjenno vagy úgy hívnak Hiro
Soha nem néztem azt hogy sláger lesz
Amíg a hamis dalaiddal, bárkit átverhetsz
Volt hogy cipeltem én rekeszt
Ha feltetted a kezed, mondtam, te kezd
Látom hogy mindenbe beleköttök
Én angyalnak születtem, de körbevesz az ördög
Végül egy fagyos gödörbe löktök
Az Úr az én pásztorom, de addig újra töltök
Megtanultam, véletlenek nincsenek
Míg megírom a versemet csak gyűjtsétek a kincseket
Közben látom a nagyimat, integet
Amikor végeztem lent, akkor felmegyek

Krisz Rudolf

Egyedül csak az ég szava bír rám
Csak olyat amit elbírok biz rám
Néha zűr van a mennyben és elmegy a kedvem ha ellök a világ
Lehet példa vagy szánalom lennék
Nekem mindegy, a fontos az énkép
Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén

Hiro

Néha pihenni akarok én, de nagyon
Megfáradtam, ez az 5000-ik dalom
Egész életünkbe hajtunk
De vajon a sorsunkba mennyi múlik rajtunk
Azt hiszitek nekem az életem arany
Amennyit én beleteszek, a felét se kaptam
Vannak velem ezrek, tőlük kapok erőre, ha újra belekezdek
Elvárod, hogy tökéletes legyek
Pedig kezek nélkül másztam meg a hegyet
Sokat fújnak itt a szelek
Ahonnan jövök, onnan lehoztam az eget
Amit beletudok, mindent beleadok
Nem mutatom, pedig néha gyenge vagyok
Megint összeszedem magam
Amikor eljövök újra, ma van

Krisz Rudolf

Egyedül csak az ég szava bír rám
Csak olyat amit elbírok biz rám
Néha zűr van a mennyben és elmegy a kedvem ha ellök a világ
Lehet példa vagy szánalom lennék
Nekem mindegy, a fontos az énkép
Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén

Van az úgy, hogy a képzelet vérre visz és a lényeg túl hat
Közbe szólhat a félelem, a jó és rossz mi emberként hat
Végeimmel és vágyaimmal is harcolok, de az élet nem vár
A zene az ami lételem, átvezet az életen és szabadon száll

Egyedül csak az ég szava bír rám
Csak olyat amit elbírok biz rám
Néha zűr van a mennyben és elmegy a kedvem ha ellök a világ
Lehet példa vagy szánalom lennék
Nekem mindegy, a fontos az én kép
Néha zaj tör a csendbe és könnyek a szembe, de így van a helyén