Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Huszonéve már, hogy ördög bújt talán
Az apád fiába kedvesem
Neki láttam űzni, a pokolra kitűzni
De ő fellökött hirtelen
Mennék, hív az égszínű fény
Hagynék mindent hátra
Azt mondta az ördög, a mélybe húz a Földről
Ha a lelked nem engedem
Éreztem, hogy végleg eléghetek érted
De csak fogtalak kedvesem
Mennék, hív az égszínű fény
Hagynék mindent hátra
Két percre a szívem megállt
Átléptem a Menny kapuját
Nem láttam a főnök fiát
Szent Péter felállt
És nagyon gyorsan haza navigált
Visszaküld az Úr, mert régi elavult
A lelket számláló gépezet
A hazafelé út meg egyre szomorúbb
A földi járat nem rendszeres
Mennék, hív az égszínű fény
Hagynék mindent hátra
Két percre a szívem megállt...
Egy megállóban várt a régi bőrkabát
Hiszem az életem élhetem
Elhoztam egy képet, min angyal voltam én
És az Úr kedvesen integet
Mennék, hív az égszínű fény
Hagynék mindent hátra
Két percre a szívem megállt