Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Rúzsa Magdolna
Néha láthatod, lassan hintázom
Ég és föld közt szüntelen
Néha elveszem, majd újra ébredek
Arcok ezrében létezem
Még meg kell, hogy óvjam, a maradék múltam
Képtelen képzelet
Egy percre már érzem, hogy felhőre léptem
A lelkem kiált
Láss
Lásd meg az embert
A jelmezen át!
Ki érezni sem mert
Vad repülést
Halld meg a hangom
Vad zuhanást!
Rejtsd el az arcom!
Fentről láthatod, gyenge szárnyamon
Mennyi fájdalom megpihent
Nem is kérdezem, honnan érkezett
Tán csak lassít, majd elsiet
Még meg kell, hogy óvjam, a maradék múltam
Képtelen képzelet
Egy percre már érzem, hogy felhőre léptem
S a lelkem kiált
Láss...
Még meg kell, hogy óvjam, a maradék múltam
Képtelen képzelet
Egy percre már érzem, hogy felhőre léptem
A lelkem kiált
Facebook