Hátsókert

(verse 1)

Minden terhemet most
Átdobom rátok, hátha
Könnyebben viszitek, mert
Nem látom, hogy átkoznál
Kikapálom a földedet
Ültess egy új világot
Magad köré úri bársony
Más meg nem lát ki az úthibáktól
Kátyúk itt is, ott is, kére már egy restauráció
Mi jó? - hát a hátsókertem
Van három tervem - utazzunk - (ayy) vár már Rio!
Le is léptem - szió! - bár itt sincs bajom, csak fázom
Mentem - a második, hogy restart, minden újra (újra)
Néma-néma-némaság, dééből Buddha (Buddha) lettem
Újra útra-útrakelnék magamban, ha pont ott lennék
A harmadikkal minden mondatom végére pontot tennék

(hook x2)

Bodzavirágból, bodzavirágból
Hullik a, hullik a sárga virágpor
Fönt meg a felhők szállnak az égen
Bodzavirág, bodzavirág

(verse 2)

Ez csak jutalomjáték, nem erőltetett menet
Mert beszélnem valahogy csak előttetek lehet
Megőriznék valamit, ami valamihez hozzátesz
Mert te felszívsz mindent, ami a kezed közt porrá lesz
De ne félj, semmi nem fog megváltozni
De ne félj, semmi nem fog megváltozni
A nap épp ugyanúgy dőlt ma is a hátamnak
A kergetőző évek minden tudást továbbadnak
Minden kicsi igazságot, a saját szemszöged
Hisz ugyanaz a felület csak épp mást tükröz belőled
Hát foglalj helyet, kérlek, mindjárt jövök én is
Mesélj, mikor, kivel, merre kötöttél ki
Vigyázz a bögrével, mert kicsit forró lehet még
Vagy hozhatok még irsait is, ha azt jobban szeretnéd
Muszáj megállni így néha, lenn tartani a levegőt
Mert minden egyszer van, kihallatszik a szelekből

(hook x2)

Bodzavirágból, bodzavirágból
Hullik a, hullik a sárga virágpor
Fönt meg a felhők szállnak az égen
Bodzavirág, bodzavirág

(verse 3)

Mint a villanyoszlopok megnyúló árnyékai
Elv, sors, én - a fény játéka mind
Mégis átér a híd a perembolygókig
A kávéporral együtt fel kell oldódni
Hiszen minden skálán épp egyet érsz
Nem a galaxis vesz körbe képkeretként
Oszthatatlan egység ez, nem rész-egész viszony
Egyszer, ha megérzed, megérted és viszont
Ez csak műkedvelő hiphop a kert végéből
Az esti széllel kavarogva mellédszédül
A talpad alatt ott van az egész földkerekség
A válaszod is csak arra vár, hogy végre fölkeressék
Biztos lehetne miért sírni, de hidd el, hiába
Mert itt minden hibátlan hisz ilyen világ van
Hogy mindennek megvan a maga szimmetriája
A maga szimmetriája