Carousel

[„Carousel” ft. Simon Márton dalszöveg]

[1. verze: glsch]
Ha merül, csak erősebben nyomkodom a gombokat, hátha
Ez most izom memória, vagy tényleg itt van?
Árvíz idején a strandkorlátok
A szíved harminc deka barackos fornetti egy matt fekete airfryerben
Nem ismered fel a csőd sormintáit
Egy önismétlő carousel
Az aluljáró, ahogy egyszerre szellőzteti a nyolc karú szél
Még mindig a keresztapát játsszák
Még mindig játsszák a keresztapát
És a sínek melletti focipályákról
A gyerekek ugyanúgy beintenek
Én csak erősebben nyomkodom a gombokat
Hátha a fényviszonyok most drámaian megváltoznak
Átpörgethetem ezt a “megint telet”
De mostanában a kutyasétáltatókkal ébredek
Csak én nem viszek le semmit
Jó egy kicsit már, és nem még ébren
Túl korán megtanultam méltósággal késni
Időben odaérni valaminek a végére
Pedig ez… most már az
Amikor már megoldódni látszanak a hajnal kontakthibái
És a körték, ezek a negyven wattos kényszermegoldások
Egyre feleslegesebbé válnak
Délután úgyis felhívnának
Hogy egy hosszú anekdota végén kiderülhessen
Tegnap sem maradtam le semmiről

[2. verze: Simon Márton]
Valaki bekapcsolva hagyta a novembert
Üresen fénylik az ég
Lehetnél idegesebb
De még mindig nem vagy elég
Nárcisztikus hozzá
Hogy eléggé gyűlöld magad
Itt ért véget a nap
Kapcsold a lámpát
Airpodsba csöndet
Gyújtsd meg most, amit kell
Itt ért véget a nap
Senki többet
Jöhet a senki többet
Jöhet az indulni el

Csak nézel
Az élet az, amit nem értesz
A fontos az, ami még tuti várhat
Legalább ilyenkor valld be magadnak
Mit jelent
Hogy még mindig többre tartod
Az autószerelőknél a ludditákat

Csak egy hosszú tépés
A lélek száraz fehér rosszullét és mára
Szabadság miatt zárva
Felsőpolcos nullszalldó ne maradj trében
Te valamit tudsz?
Csak állsz és a pupillád is Ray-ban
Nem szép a szép
A napoknak nincs tétjük
A kellemesség miatt szíves elnézésüket kérjük

Minden jó amúgy, enyhe nyugati a szél
Két fok, nem ír vissza tél
Ma éjjel is a világ legjobb nőjével álmodsz majd
Egy iszonyúan közepes szexet
Feküdj ki magadér'
Reggelenként hosszan néz vissza rád a plafon
Szerintem flörtöl
Tudod, amit már kétszer éreztél valószínűtlen
Hogy ne éreznéd többször
Nem érted
Miért romlandóbb, ami jobb ízű
Mi süllyed éppen veled
Miért a wi-fi kódja volt a legfontosabb dolog
Amit valaha mondott neked
Mióta, mióta, mióta
Vagy te az éjszaka fekete fogaiban a kalcium
Hány boldogságon keresztül
Csempészted át szívedben a bánatot
Ne tudja más
Az élet szép, mint egy félreolvasás
Amit valaki rád hagyott
Te magadra varrattad és most ott ül a karodon
De meddig tervezel még
Csendkirályt játszani a hajnali négyes-hatoson?

Csak mész és gyors az agyad
Mint a vonatablakban a táj
Semmi se fáj
Mondd még egyszer semmi se fáj
Mi fájna
Esőd van, esernyőd nincs
És Damoklész kardjaként lóg fölötted Ockham borotvája

Érj haza, kapcsold a lámpát
A hétvége kisebb címletekre vált át
Az vajon mit jelent, hogy
Fiatal vagy, még bármi lehet
A vécén ülsz és arra gondolsz:
Aki felvágja a kedvedért a paradicsomot
Az szeret

[Átvezető]