A város fölött

[Verse 1: Koncz Zsuzsa]
Nyár éjszakán felkapott a szél
Oly könnyű voltam, akár egy kis levél
Magasra szálltam, és átölelt az ég
Oly felhőtlen volt a kép

[Verse 2: Koncz Zsuzsa]
Néztem a várost, békésen pihent
Felülről úgy tűnt, zavartalan a rend
Egy diszkóbárból dzsessz-rock-funky szólt
És kacsintott rám a hold

[Verse 3: Koncz Zsuzsa]
Lebegtem az égen a belváros fölött
Alattam csillogott a felosztott föld
Távolban gyárak, és halvány csillagok
Hallgattam a bölcs folyót

[Verse 4: Koncz Zsusza]
Magamba szálltam, későre járt
Már látni véltem egy újkor hajnalát
Mikor egy hang szólt az alsó rakpartról
Éreztem, hozzám is szól

[Refrain: Koncz Zsuzsa, Szörényi Levente & Móricz Mihály, Tolcsvay László]
Van még ki rosszkedvűen ébred, (van, van, van még)
Van még, ki holtvágányon áll
Van még, ki gátlásoktól szenved, (van, van, van még)
Van még, ki megváltásra vár

[Verse 5: Koncz Zsuzsa]
A földhözragadt ember dülöngélve járt
A kereszteződésnél tétován megállt
Felnézett rám, és bár nem láthatott
A szívéből átkot szórt

[Verse 6: Koncz Zsuzsa]
És hirtelen rám tört a félelem
Éreztem, nem tart fenn többé semmi sem
Zuhanni kezdtem, és az álom véget ért
Oly távol van most az ég

[Refrain: Koncz Zsuzsa, Szörényi Levente & Móricz Mihály, Tolcsvay László]
Van még ki rosszkedvűen ébred, (van, van, van még)
Van még, ki holtvágányon áll
Van még, ki gátlásoktól szenved, (van, van, van még)
Van még, ki megváltásra vár

[Refrain: Koncz Zsuzsa, Szörényi Levente & Móricz Mihály, Tolcsvay László]
Van még ki rosszkedvűen ébred, (van, van, van még)
Van még, ki holtvágányon áll
Van még, ki gátlásoktól szenved, (van, van, van még)
Van még, ki megváltásra vár