Introglicerin

Kiöntöm a lelkem, majd savat köpök rá
Kiöltöm a nyelvem, mint egy csapat lökött srác
Kiötlöm az elvem, igen, magam jövök rá
Kisöpröm a medret, mint ki aranyrögöt vár
A tüzem annak köszönhetem, hogy amúgy békés lennék
De az üzemanyag önutálat, az album égéstermék
Ilyen, mikor ráébredsz: amit faragtál, traktál
Magadba fordultál, lényedbe egy fraktált raktál
A magányom belülről fakad, de talán, ha átvált és társ, múzsám
Szövegtest: oldalamból isteni mű nő, mint ahogy Ádám Évát mustrált
Dé csak rájár, dézsmál, dúskál, beatben zsákmányt/prédát/húst lát!
Értsd meg az énem: a cél nem a zsé, csak elérnem a tápláléklánc csúcsát!
Dí, hogy mit nyom? Kilói mázsát! Inkognitó, írói válság!
Kígyó hív, hogy így jó, G.O.D. most bíró, iróniát lát!
Hintón nitró prioritás már, csillog-villog nívó, mi táplál
Kispolszkiból Need For Speedforce így fordított rímóriássá!

“Ennek az embernek a feje de bamba
A feneke Jabba, a szeme meg panda”
De rengeteg időmet fektetem abba, hogy a
Nyelvem olyan legyen, mint egy fekete mamba!
Keményebb a fejem, mint egy gyémántfúró
Mivel évek óta csiszolom a gépágyú flowt
Mindig örömet okoz a minél nagyobb létszámú szó
Mert én úgy tekerek, abból kijön 420 dzsó!
Szik, üszök a szűk ész, a kúszó koszuk ász…
Ők úszó küszök, a szák a szó: kassza
Keszekusza kiszökő szikeszaki szakasza
Köszi! Kasza kész, aki sző, kiszakassza!
A belső világom tolmácsolom
Remélem, így leszek sorsfordító!
Ha rap közben se menne jól már sorom
Sok szó: olcsó nitró? (Mehet!)

Számból, lám, a duma lárma, jó a szó, mi nem Eminem?
Egyenes agy be ne csavarodjon, míg a nevem igen!
Anyag ura soron, a sok atom, amit tol e fura
Telekinetikus erőm, alakul a molekula:
Naponta pakolok, a szavak kirakódarabok, a
Haladó minimum! A gagyi hibakód, a fal oda
Mer’ ami neked az etalon, nekem a talon, egó
Letarol, akarom, alapon szövegi hatalom! E
Megalomán elán ómen, alattomos sav: a napi
Feladatom feladom, meg kalamolok csak, ugyanis
Sematikusak a cselekedetek, a rítusok, a
Fej, ami kushad, a merev elemek habitusok, a
Kaja meg a pia marad öröm, mivel magam ölöm
Meg, a tudat apatikus, engedem a para jövőm
Esetleg az utamon a nyugalom a jutalom, ha
Kutyagolva unalomban ugatom a kliséim?

Csak hiányosságokat kompenzálok, kondenzálok
Egy pszichológus zabálná, mit konzerválok!
Ha boldog lennék, val'szeg nem is rappelnék
Már úgy se szeretném magam, ha mindent jóvá tennék!

Az albumom - mondhatni - purgatórium
A stúdiószoba már gyóntatófülke
De pont a rap lett vágyak burka jó fiún
Így vittek isteni mondatok bűnbe
Ördögi körből kereket oldva
Nyelvem fapo-fából sza-vaskarika
Vártam, a sors majd a kezemet fogja
De hogy számítsak így a tapsaira?
Csak sejt a szervezetem detektorán
Csak terv, ha megreked, nem teszek csodát
Ezen elve eleve eme elme eleme, nem egy
Jelmez jellemez a szerep során!
Csak repp sok embernek e repertoár
Csak csepp a tengerben e betelt pohár
De ha cement morált terem kopár helyen
Hová gyerekkor állt, mehet tovább!