JÉGHIDEG

[„JÉGHIDEG” dalszöveg]

[Refrén]
Nem tetszik az új
Kabátod nekem (Bár)
Legalább biztos jó meleg
Nem jön be ez a
Földes szín nekem
Meg ez a márvány sapka sem
Mondjuk ez a virágos sál
Ez elég szép
Ez a sál ez amúgy szép

[Refrénutó]
(Ez itt mind csak egy álom)
Meleg a kesztyű, meleg az...
(Ez itt mind csak egy álom)
Lehunyt szemmel nézek rád
(Ez nem a holnap)
De a két kezed mégis jéghideg
(Ez nem a holnap)
De a két kezed mégis jég...
(Ez itt mind csak egy álom)
Meleg a kesztyű, meleg az ágy
(Ez nem a holnap)
(Ez itt mind csak egy álom)
Lehunyt szemmel nézek rád
(Ez nem a holnap)
De a két kezed mégis jéghideg
(Ez nem a holnap)
De a két kezed mégis jég...
(Ez nem a holnap)
(Bár, ne ébrednék fel még!)
Mondjuk ez a virágos sál az elég szép
(Bár ne ébrednék fel még!)
Ez a sál ez tényleg szép

[Verze]
Nem tudom mi jön majd a halál után
Újra láthatjuk a családunk tán?
Vagy csak megszűnünk létezni és érezni
Semmit sem ér a sok Jézus a szobák falán
Az én falamon nincs ott semmi
Ami volt az most nincs és ennyi
(Nincs mit tenni)
De álmomban akkor is beszélek hozzád, ha nem hall senki
De ha valahol ott vagy
Csak annyit mondj, hogy boldog vagy!
Bár lehet, hogy a boldogság fogalma
Értelmét veszti az állapotodban
Szóval inkább csak kívánom neked
A boldogság ottani megfelelőjét
Nem tudom van-e emléked bármiről
Ami az itteni életben történt
Nem tudom hol vagy, és nem tudom onnan
Látod-e mindenki többnyire jól van
Én vártam, hogy megvárjon minket a világ
De ugyanúgy ketyegett tovább az óra
A borostám is megnőtt azóta
De ugyanúgy süt a nap a lófingatóra
És apura se hallgat még mindig a bíró
A tévének bármily hangosan mondja
Rémes a harag, amit érzek
Ha bevillan életed utolsó része
Minden lepukkant kórterem
A szívemben mély haragot terem
Mert milyen ember lehet, aki nem teremti meg
Az érdemelt kilépőt senkinek
Mert még ennyi sem juthat az embernek
Hiszen a kisvasút elvitte az orvost, ki megmenthet
Néha még elered a könnyem
De egész kényelmes itt ebben a ködben
Lassan elfedi a vonásaidat
És a hangod sem idézem már fel olyan könnyen
De így is folyton itt élsz körülöttem
A laptopodat én örököltem
A fiókodat mégse töröltem
A postaládán egy név vagy fölöttem
De tény, te meg én már nem futhatunk össze
És kérlek, hogy értsd meg, ez úgysem jó ötlet!
Mert itt állok készen, és lassan megértem
Hogy téged én tényleg nem láthatlak többet
Csak el kellett telnie egy kis időnek (öt évnek)
Jó, akkor jó sok időnek
De mondom, hogy könnyebb, mint ez
Hogy a torkomba döfhetnek azok, akik rég elköszöntek
Tudom, ez csak egy álom
Hogy most itt állsz pár lépésre tőlem
De ez az álomkép elég, hogy úgy érezzem
Sosem voltam még így összetörve
Tudom, hogy furcsa, de várom
Hogy ma reggel eltűnj örökre
Mert ettől azt érzem mit vesztettem
És nem azt, hogy általad életem több lett
Tegnap még mindenki élt
Ma együtt élünk a holtakkal
Nem lesz már olyan, mint régen
De nagyjából megtűrjük egymást a holnappal
Dúdoltál nekem egy dalt
Én majd felkelek fejemben ezzel a szólammal
Hogy megköszönjek mindent
És elmondjam remélem nem kell
Többé írnom rólad dalt

[Refrén]
Nem tetszik az új
(Nem kell többé írnom rólad)
Kabátod nekem
(Nem kell többé ír…)
Legalább biztos jó meleg
Nem jön be ez a
Földes szín nekem
Meg ez a márvány sapka sem
(Bár, ne ébrednék fel még)
Mondjuk ez a virágos sál
(Bár, ne ébrednék fel még)
Az elég szép
(Bár, ne ébrednék fel még)
Ez a sál ez amúgy szép
(Bár, ne ébrednék fel még)
(Bár, ne ébrednék-)