ZEN

[Intro]
Nagyon ritka gyermek az, aki megbecsüli az idős embert
Lenézi, leszólja
"Nyomorult, hogy néző' ki"
"Ráncos a pofád", így mondja
"Haa, ronda vén, mé' nem halsz má' meg?"
"Még most is él? Hetven éves? Minek él?"
Igen, így szokták a fi-
Miér' beszél így?
Hát, mer' nem jó nevelés volt
Úri gyerekekre hasonlítanak a mai gyerekek
Olyan [?]

[Verse 1: Ótvar Pestis]
Átjár a kétely, napról-napra élek
Kezdem fizetni a számlákat éppen
Drágább az étel, több lett a gondolat
Hogy hova menjek, ha más már lelépett
Nádszál a szélben, úgy szállok tovább az úton
Az iramot nem én diktálom
Kevés hibámon sikеrült javítani
De a pofára esésig játszok
Megéri-е korábban felnőni, azér', hogy tapasztaltabb legyek?
Csak magasztalva megyek
Itt harapnak az ebek
Eltűnnek a csárok, hol a faszban lehet?
Mifelénk sok a para, nézd
Oda megy a pakk, ahol van az ész
Vakon haladás, nagyobbakat mész
A spanoknak a támasz vagyok valamiér'
De vajon hazatérek-e?
Amit elveszek innen, az az életem
Magammal viszem a batyuba' idegen helyekre
Meglátszik az énemen, én ezt feladom máris
Ilyenkor ez a normális
Megijedek, leszarok mást is
Szaladnak évek, gyorsabban eladok bármit
Mer' nincs bennem az, hogy elvétek valamit
Vajon mi történt volna, hogyha hallgattam volna apámra
Hol van a pálya, amit még választottam régen, pont ez lett az akadálya
Annak, hogy az legyek, aki akarok, fejemben lehetnek a zivatarok
Ezeknek köszönhetem azon napokat, amiket épp magam mögött tudhatok
Faszom!

[Interlude]
De, annyira el fognak fajulni a fiúk, meg a gyerekek
Hogy nem ismernek határt a nagy jólétjükbe'
És ez be is van következve

[Verse 2: Ótvar Pestis]
Ay, ay, ay, ay, ay
Én amilyen körökben mozgok, nem jó
Dübörög a házban non-stop techno
A posztom meg lett és fontos terveket szőttem
Éjjelente sokszor fent voltam
Bennem a zokszó ezt mondja
Habár nem mutatok semmit
Kikérem a jegyemet, érdekes lehet ez az út
A vonat meddig visz?
Minek legyek szomorú, hogyha boldog is lehetek
Közben holtomig kaparok
Didereg a dzsótól a negyede
Idegeneket válthat meg a szónoki hatalom
Minek legyek szomorú, hogyha boldog is lehetek
Közben holtomig kaparok
Didereg a dzsótól a negyede
Idegeneket válthat meg a szónoki hatalom

[Interlude]
Igazam van, na?
Hiszen máma már mindenkire jó világ van
Nem mondhatja senki, hogy nincs ez, vagy nincs az
Vagy éhezek, vagy szomjazok, vagy fázok, vagy mit tudom mi a fránya
Máma mindenkinek megvan mindene
Akkor, azt mondta, hogy hát
"Lesz itt most jó világ, de nem soká tart, mer' elgyün' a világvége"

[Verse 3: Glsch]
Amikor a kisfalumban nyugovóra térnek
Anya, mondj el egy imát majd
Háttal az Óperenciának
Háttal az Óperenciának
Nem várnak operett színházak
Csak a játék, dalok és tánc
Éppen máshol vagyok és látsz
Háttérzajokon át is hallasz
Volt, hogy apám hívott rendőrt rám
Ezek erdőtűzek, ezek eldőlt fák a viharban
Asztalok, amit rám boríthatnak
Mégse' leszek gyámolítatlan
Pedig a ház porig éghet, jó lesz
Sátortábori fénynek, úgy izzik a pázsit alatta
Mindig volt, aki tiszteletre tanít
Ha kell, én tíz főre terítek
Akkor is, ha nincs több meleg étel
Nagy a pitvar, mind, mind belefértek
Mindig volt, aki tiszteletre tanít
Ha kell, én tíz főre terítek
Akkor is, ha nincs több meleg étel
Nagy a pitvar, mind, mind belefértek (köcsög)

[Outro: Glsch]
Ez a zöld leveli béke
Zöld leveli
Ez a zöld leveli béke
Zöld leveli
Ez a zöld leveli béke
Zöld leveli
Ez a zöld leveli béke (shh)