​virágok a kertben

[Verse 1]
Egyedül a néma csendben
Senkit nem érdekel már, hogy mi jár a fejemben
Megbűnhődtem végtelenszer mindent amit tettem
Ezer bocsánatot kértem azért aki lettem
Gyerekkori barátaim már rég elvesztettem
Én csak zenélni akartam de senki nem hitt bennem
Egy kibaszott poén lettem a szemeitekben
A zeném miatt egymás között kinevettetek engem
Úgy éreztem egyedül vagyok a világ ellen
Ha emberek közé mentem, elbaszták a kedvem
Semmi nem motivált már a kurva életemben
Szörnyetegek szállták meg a sebezhető lelkem
Megöltek és átvették az uralmat felettem
Úgy váltogattam őket mintha én lennék Ben 10
Éreztem, hogy összekéne már magamat szednem
De féltem, hogy már késő mert túl messzire mentem

[Verse 2]
Felkeltem a vaksötétben magatehetetlen
Céltalanul bolyongott a semmiben a testem
Nem tudtam, hogy hol vagyok és féltem, hogy elvesztem
A kitöltetlen űrből a kiutat kerestem
Vettem egy nagy levegőt és végre felébredtem
Megláttam az arcodat és mindent megértettem
Képes vagyok bármire ha te itt vagy mellettem
Igéretet tettem, hogy megcsináljuk ketten
Nem hiába ölöm bele minden egyes percem
És minden szavam kiadják majd verseskötetekben
A rajzaim a falakon és virágok a kertben
Amíg veled vagyok minden a legnagyobb rendben
Idegenek kérdezgetik mikor lesz koncertem
Tíz perccel a kezdés előtt még egy cigi sercen
És hallgatják a zenéimet, megfizethetetlen
Ismerik a nevem pedig nem is lakom Pesten