Vegyjele: No

Kislány! – sikít denevér-halkan az ultrahang
Silány, kisiklott próbálkozás, de legalább
Vár rád masnis szalag és a pink zokni
A gyengébbik nem vagy, de meg lehet szokni

Apád fiút akart, hogy a család neve tovább éljen
Az első próbát tehát már
Elbuktad az anyaméhben
Ez van
Ölelkező sejtekké nem hullhatsz vissza
És bizony te leszel az, aki megissza
A tévedés levét
A vadkeleten lehet
A csecsemőkort sem éled meg
Homlokodon piros X – selejtes elem
Másodlagos polgár, No a vegyjeled

Kislány! – sikít denevér-halkan az ultrahang
Silány, kisiklott próbálkozás, de legalább
Vár rád masnis szalag és a pink zokni
A gyengébbik nem vagy, de meg lehet szokni
Csak akarni kell
Csak akarni kell
A gyengébbik nem vagy, de meg lehet szokni
Csak akarni kell
Csak akarni kell

Esténként bókért faggatod apád csendjét
Dicséretért vagy egy kis jó szóért
Majd kamaszként, mikor a kétség újra támad
Mamlasz fiúk szemében keresed a választ
Téged faggatnak: munka vagy gyerek?
Rád várnak a feladat hegyek
A gyerek aztán kirepül
Na neked mi marad?
Sörhasú férj és málló falak

Kislány! – sikít denevér-halkan az ultrahang
Silány, kisiklott próbálkozás, de legalább
Vár rád masnis szalag és a pink zokni
A gyengébbik nem vagy, de meg lehet szokni
Csak akarni kell
Csak akarni kell
A gyengébbik nem vagy, de meg lehet szokni
Csak akarni kell
Csak akarni kell