Télutó

Hosszú volt a tél, de látod, véget ér
Ébrednek az utak és a fák
Olvad már a hó, árad a folyó
És egész magas lesz az ég

Hegyekből a szél a házak közé ér
És az ember végre újra él, kabátot cserél, magához is tér
És remél, remél, remél, remél…

Napsugarak közé nyújtom a kezem én is, én is
Napsugarak felé tartom az arcom én is, én is
Megtanul tőlük a két szemem újra látni, látni
Megtanul tőlük az énekem újra szállni, szállni

Igaz lett a kék, a két szemembe fény
Kinyitom most minden ablakom, és úgy hallgatom
Lélegzik a szél, és csak felém énekel a fény

Törékeny a jég, a szél élesen lép
Megdörzsöli szemeit a föld
Rosszkedvű a tél, menekülve fél
De tovább, tovább, tovább, tovább…

Napsugarak közé nyújtom a kezem én is, én is
Napsugarak felé tartom az arcom én is, én is
Megtanul tőlük a két szemem újra látni, látni
Megtanul tőlük az énekem újra szállni, szállni