TE+ÉN

Erős nőnek bizonyult
Az utca mindig megfordult
Nem hoztad a napot, nem hoztad az fényt
Egyedül várt rád, hangos volt az éj
Minden jó volt de beborult
Sok szó szolt mi elavult
Nem nyugodott bele, senki soha sem
Anyja mondta fusson el míg van kegyelem

Te egy lépcsőn állsz
Megszakad a szív hogyha látsz

Elmerülök én is ha fáj
Micsoda lázas lüktetés

Valaki hív, valami szúr, valami mar
Valaki tép
Látod hogy semmi se él / nélkülünk
Csak te meg én

Kislánynak becézted őt
Pedig fogalmad nem volt mekkora nő
Elbírta nagy súlyodat, vérző szívvel is jó kedvre fakadt
De most már odatett mindent
Házad előtt nem vár senki sem
Hallgasd csak hangját, ha egyedül vagy
Jobb néha a magány de hidd el nem vagy egymagad
Ha elfogynak a szavak, marad az érintés
Ha nyugalmat vársz emlékezz ő élt
Hiába ad jelet jókor az ég
Te mindig a jobb helyett balra lépsz