TAÜGETOSZ

[Verse 1: Geddo]
Kitaszít a nép, Tajgetosz mélyén fölkelek
Halálom lassú, rohad a testem fölnőttem dög legyek
(?) iszom a cigimet, sört eszek
Megyek és küzdök fasz, deszkák között egy szög leszek
Fekete szemekkel nézem a kék eget soha nem nyelünk le negyedeket
Zsebembe rakom a végtelen téteket, kezekből-kеzekbe perеg a (?)
Dobod mert tudod eltűnik a félelem
Éled a beteges szerepeket
Tombolán dopamin, flesselek szépeket
Hiányzik mégis a szereteted
Nézem a pénzem az tik-tik-tak
Tompa az agyam, de éles a fülem, ha bizniszt hall
Egyenes az út, mégis a menet az cik-cik-cakk
Akárhogyis számolok a pénzemnek vége az mindig 6
Hangok a fejemben egyed, nem küzdök szavai ellen
Már gecire nem érdekel, hogy a zeném az ad vagy valamit elvesz
Mégis amiket hozok azt elviszik
Minden sorom az aranyat ér
Ami az egómat felviszi, nincs az az Isten, de van az a pénz
Úgy akarok aranyat tesike-tesike
A gyerek soha nem korán kel
Úgy (?) telibe tesike
Soha nem nézed a fogát meg
Úgy akarok mozogni el-ide el-oda
Soha nem hagyom a szobát el
Úgy akarok repülni fel-ide fel-oda
Kereket soha nem (?)
Nem kopik le rólam a hatos szám
Le kéne állni, de mindig egy lapáttal rakok rá
Tudod, ha baszok rá, tudod, ha vagyok rá
Kevesebbet látok a vakoknál
Papíron diploma volt, de mára már a gyerek hatosztály