Találkozás egy régi szerelemmel

Találkozás egy régi szerelemmel
Nem tudni mért, de mindig megható…
Idővel mindent másképp lát az ember
De az, hogy szép volt, nem vitatható

Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható
Az ember áll és megszólalni nem mer
Van szerelem, mely nem gyógyítható

Jöjj, néhány órás napsütés
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!
Még vár a nagy beszélgetés
Tán kiderül végre, mi volt a hiba minálunk

Jöjj, néhány órás napsütés
Sok régi témát megtalálunk
S a búcsú újra oly nehéz
Mint ahányszor idáig váltunk

Találkozás egy régi szerelemmel
Rossz randevú
De megbocsájtható
Egy torz mosollyal búcsút int az ember
Miközben érzi, sírni volna jó