SZÜRKÜLET

Szürkülő utcában haladok
A kezeim közé egy fekete virágot ragadok
És egy
Imát dadogó, reményt vesztett embert
Jutalmazok meg vele, kinek remeg a keze
Amikor átveszi. S az emberi léleknek
Jelenlétét sem érezni, és nem szűnnek meg
Vérezni a városokban a falak, a különböző terek
És minden egyes vércsepp az elhagyatottság jele
Ez velejár az emberiséggel, aki egyszer megszületett
Az majd le is térdel, hiszen senki sem hagyta el e világot
Még élve, s a végére nem maradnak csak a szép emlékek
Haladnak mellőled az emberek, de csak Te döntöd el
Hogy ez majd megvisel, vagy éppen feltüzel és végre színt viszel
A szürkeségbe, mi csak éveket visz el a Földön töltött idődből
A legtöbb ember mind kitörne, de nem telik nekik sok időbe
Hogy ők mind kidőlve épphogy éljenek. Ez leginkább
Társadalmunknak a hatalmas szégyene, mert ha a sok fejes
A luxusból egy kicsit visszavenne, mennyivel szebb lenne emberek
Ezreinek élete. És ezek az urak mégis tiszteletet kapnak

Refr.:
Viharos éj, az ég mégis kék és tiszta
Egy bűnös nép, mely fajtársának vérét issza
S tovább szítja a feszültséget, miközben a Földön már
A pokol tüze éget

Verze 2:
Sötét utca végén otthon, én oda térek haza
De ott is utolér rothadó világunknak szava
S tudom, a szavam sokakhoz még nem ér el
De én azzal is beérem ha valakinek a fejében
Megragad egy gondolat mit átadok hiszen egyedül
Egy egész világot meg nem válthatok. Csupán
Nyíltan vállalom, hogy korom ellenére milyen téma
Érdekel és hogy mi a véleményem
Ezekért egyedül az én áldott átkom felelős
Idősebb lélek végett ítélem így e világot
Rabságában itt mélyen élek és segítségért kiáltok
És azon agyalok vajon én mit ártottam magamnak
De a nagyhatalmak pont ezt akarják, fegyvereket adván
Arcukat takarják és elpusztítják az emberek saját magukat
De amíg én élek nem szolgálok majd semmilyen nagyurat
Szabadnak hisszük magunkat, mert nem látjuk a ketrecet
De ez helyett a vékony képernyő jelenti a korlátot
E kor még nem látott ekkorát, s ekkor át ugrottuk
A naivitás hatalmas lovát
Bármit lenyomnak az emberiség torkán
Egy válság? Egy háború? Az már csak hab a tortán
Ezekben a helyzetekben emberek ezrei megélnek
Míg a szegények hallkan egy szebb jövőt remélnek