Szegény Zsuzsi, a táborozáskor

[Verse 1]
Estve jött a parancsolat
Viola-szín pecsét alatt
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgettek Jancsim ablakán

[Verse 2]
Éppen akkor vált el tőlem
Vígan álmodott felőlem
Kedvére pihent ágyában
Engem ölelvén álmában:

[Verse 3]
Mikor bús trombitaszóra
Űlni kellett mindjárt lóra
Elindúlván a törökre;
Jaj! talán elvált örökre!

[Verse 4]
Sírva mentem kvártélyjáig
S onnan a kertek aljáig
Indúlt nyelvem bús nótára
Árva gerlice módjára

[Verse 5]
Csákóját könnyel öntöztem
Gyász pántlikám rákötöztem;
Tíz rózsát hinték lovára
Százannyi csókot magára

[Verse 6]
A lelkem is sírt belőlem
Mikor búcsút veve tőlem:
"Isten hozzád!" többet nem szólt
Nyakamba borúlt s megcsókolt

[Outro]
"Isten hozzád!" többet nem szólt
Nyakamba borúlt s megcsókolt