SZATURÁL

[„SZATURÁL“ dalszöveg]

[Verze]
Szaturálok valamiben, ami nem is vagyok én
Pedig Kain megígérte magának, hogy örökké real
Te is az vagy, kérdezem tőled, de bólogat az én
Pedig az egódnak nem engedhetsz fényt, hiába kér
Csak akkor leszek igazi zenész, ha a belső szerveimet lebontják a szerek
Mutasd azt, aki nem akarsz lenni, keress ezzel pénzt
Kereslek, de nem talállak, pedig párhuzamosan ugyanazon az úton mész
Anya, büszke legyél rám, apa, ne hallgasd, mit mondok
Tudom, nem az életről rappelek, ezért vannak gondok
Benne, fejembe mindig elfelejtem, hogy ki az, aki fontos
Maradt a kísértés, mindig megimádkozom, de minek kísért még?
Ez egy lidércfény?
Vagy valójában látom azt, ki lehetnék, ha nem lenne bennem ennyi irigység
Volt, ami szép volt és volt, ami bántott
Lehetek bárhol, érzem, te velem vagy mindig
Csillogok újra, de meghal a testem
A lelkemet féltem, pedig úgy bánok vele, mint eddig
De hát az ember az ember
Túl tökéletes lenne, ha csak feküdnénk a csendben
Annyira meztelennek érzem magam veled szemben
Annyira tisztán látok bele a világegyetembe
De mégis visszafognak azok
Akik kiabálják nevem, kikből megterem a haszon
Ők tartottak életben, most Ő tart engem meg
Mikor hánynom kell a bűneimtől hosszú éjjelen
Istent akarom megélni, nem a jelent vagy a jövőt, a múltba tartanak a szerek
Engedd, hogy az legyek, akinek alkottál, az a tiszta szívű gyerek
Ezek mindig elvárják, hogy jó ember legyél, de az kevés
Kell a hit, kell a remény, hiszen nem halhatok meg ilyen fiatalon, nem én
Hiszem, hogy még dolgom van a Földnek peremén

[Outro]
Ezek mindig elvárják, hogy jó ember legyél, de az kevés
Kell a hit, kell a remény, hiszen nem halhatok meg ilyen fiatalon, nem én
Hiszem, hogy még dolgom van a Földnek peremén