Sose halok meg

[„Sose halok meg“ dalszöveg]

[Refrén: Solére]
Hogyha eltemetnek majd feltámadok
Visszajövök hozzád, az árnyékod vagyok
Rád hagyok mindent, a kastély csak ragyog
De attól félek, hogy sose–

[1. verze: Solére]
Nekem könnyű a föld, mert a tetején járok
Ha felértem a csúcsra, ígérem kiszállok
A szemeid szárazak, letűnt világok, mint hervadt virágok
A rossz szokások bekebeleznek
Az emlékek megelevenednek
Az esték egyre meredekebbek
Itt nincs már helye a szeretetnek, a szeretetemnek
Szabad vagyok
Tizenkilencre húztam lapot
Már rég nem járok gyalog
Csak utánatok
Álmosan telnek a vasárnapok

[Refrén: Solére]
Hogyha eltemetnek majd feltámadok
Visszajövök hozzád, az árnyékod vagyok
Rád hagyok mindent, a kastély csak ragyog
De attól félek, hogy sose halok meg
Hogyha eltemetnek majd feltámadok
Visszajövök hozzád, az árnyékod vagyok
Rád hagyok mindent, a kastély csak ragyog
De attól félek, hogy sose halok–

[2. verze: Ótvar Pestis]
Előfordul az, hogy csak a nyomás miatt szívok
Együtt égnek el velem a korábbi papírok
Ebihalak ezek mocsár ivadékok
Nem tudják eldönteni, hogy melyik ivarérett
Nincs időm rátok pedig örökké élek
Valahogy én sose haltam meg egy közös képért
A középső ujjamat felmutatom köszönésképpen
Az, hogy merre megyek, miért az egy fölös kérdés
Egyszer kiszállok ha bejön a blackjack
És attól se kell félnem, hogy majd lelő a TEK
Bárkinek az agyába betörhetek
És hogyha egyet se akarsz belőlem kettő leszek
Én az árnyékod vagyok nem a mintaképed
A legrosszabb rém álmaidban visszatérek
Hogyha 10-re hívnak engem, akkor 10-re érek
Ezek azt hitték, hogy meghaltam, hát tiszta szégyen

[Refrén: Solére]
Hogyha eltemetnek majd feltámadok
Visszajövök hozzád, az árnyékod vagyok
Rád hagyok mindent, a kastély csak ragyog
De attól félek, hogy sose halok meg
Hogyha eltemetnek majd feltámadok
Visszajövök hozzád, az árnyékod vagyok
Rád hagyok mindent, a kastély csak ragyog
De attól félek, hogy sose halok meg