Séta

[Intro]

[1. verze]
Öt órára felhúzott ébresztő, felébresztő
Hamarabb ébredni az utcafényektől
Félholtan felkelni a gépemtől, de nem értendő
Mások számára is épp ettől válok egyik lényemre lényemről
Kinyitom ablakom és hideg szellő fújja meg az arcom
Egyből egy jelzőlámpa világítja meg az utcasarkon
Egy munkanélküli issza a kávéját a hideg padlón
A háztömb oldalában pékségnél nyílik a rácsos ajtó
Lemegyek, sétálok, gondolom kihasználom
Hogy még a város egy része még alszik, vagy lehet hogy álmos
Felhúzom cipőm, a Nap megmutatja első sugarát
A nappalin keresztül a hátsó hálószobán
Még közel sem erős, csak néha-néhán szitál át
A rózsaszín felhők alatt csak épp, hogy épp, hogy kilát
Babakék fátyolban virágzik a nagy világ
Bár maga a gondolatátol is a hideg majd kiráz

[Refrén]
El kéne már szaladni, vagy maradni
Valahova biztosan kell haladni
A galaxis olyan egybe
Az egész csak tudatalatti
Nehéz lesz majd számomra elszakadni
El kéne már szaladni, vagy maradni
Valahova biztosan kell haladni
A galaxis olyan nagy
De az egész csak tudatalatti
Nehéz lesz majd számomra elszakadni

[2. verze]
A szemem vakít-vakít-vakítja
Tudod alig-alig-alig-aligha
Vagyok komoly
Ha megkérdezed, hogy mi van
Felesleges kérdéseknek óceánja
Megvonszolják a meggyengült szolga lábam
Elrúgnám a szemetet, de nem bírom már állva
Ha mégegy percig lehetnék gyerekkorom korszakában
Csak mégegyszer a boldogságnak zuhatagában
Akkor se kivánnék mást, csak ezt a tájat
Amit reggelente látnak
De máskor már nem, ezért kelek korán, hogy megvárjam
Nincsen ennek ára, semmiért nem adnám el
Inkább tartom örökké a számat

[Refrén]
El kéne már szaladni, vagy maradni
Valahova biztosan kell haladni
A galaxis olyan nagy
De az egész csak tudatalatti
Nehéz lesz majd számomra elszakadni
El kéne már szaladni, vagy maradni
Valahova biztosan kell haladni
A galaxis olyan egybe
De az egész csak tudatalatti
Nehéz lesz majd számomra elszakadni

[Outro]